F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

8. Kralovánszky Alán: Székesfehérvár - Bazilika (Romkert). Régészeti Füzetek, Ser. I. No. 24. (1971). 73-75.: 25 (1972). 77-79.; 26 (1973). 112-113.: Az ezeréves Székesfehérvár korai története. Élet és Tudomány, 33. (1972) 1556-1563.; Szent István fehérvári sírjának és kultuszhelyének kérdése. Szent István és kora. Szerk. Glatz Ferenc - Kardos József. Budapest, 1988. 166-172.; Szent István király székesfehérvári sírja és kultuszhelye. Folia Archeologica, XL. (1989) 155-173. 9. A Hartvik-féle legenda: Legenda S. Stephani regis ab Hartvico episcopo constripta. In: Szenlpétery, Emericus: Sriptores rerum Hungaricarum II. Budapestini, 1938. 431-439. 10. Az eredeti sorszám az ásatási szelvény számára, valamint az abban fellelt sírok sorrendiségére utal, azonossága a jelenlegi ábraszámmal véletlen egybeesés. 11. Marosi Arnold-dr. Bartucz Lajos-Joachim József-Kiss Dezső: A székesfehérvári bazilika feltárása. Székesfehérvári Szemle, 1937. 2-18. 12. Bercsényi Dezső: A székesfehérvári királyi bazilika. Budapest, 1943. 13. Az 1936-38-as ásatásokról fennmaradt fotók részben az OMvH-ban, részben pedig az István király Múzeumban találhatók meg. A hivatkozott fotók leltári száma jelen esetben: 77.822-77.827. valamint 77.236. (OMvH Fotótár) 14. Az egymás fölött elhelyezkedő üregeket az 1936-os feltáráskor kettős sírkamraként értelmezték, melyek közül az alsót felnőtt-, míg a felsőt gyermeksírként határozták meg. (Marosi A. 6) Nem vették azonban figyelembe, hogy a felső téregység, melynek határoló síkjai eredetileg megegyeztek az alatta lévő tényleges sír határoló síkjaival valójában sosem funkcionált sírként, kialakulása az 1936ban is észlelt lépcsős kiemeléssel, míg későbbi beszűkítése a pillérek melletti építkezésekkel függött össze. 15. Az „afm." jelölés az Adriai tengerszint feletti magasságra utal. Lásd még a 7. számú jegyzetet. 16. Marosi Arnold a déli fal korai megbontását tanúsító nyomokról nem tesz említést. 17. Az István király életéről szóló nagyobbik legenda: Szentpétery, Emericus: Scriptores rerum Hungaricorum II. Budapestini, 1938. A Bartoniek Emma szövegkiadása alapján Kurcz Ágnes által készült újabb fordítást lásd: István király emlékezete. Budapest, 1973. 41-51. Imre herceg halálának pontos időpontjáról lásd: 50. ugyanott. A templom korai járószintjeire vonatkozó adatok végleges kiegészítése még nem fejeződött be. A főszövegben végigvitt gondolatmenetből kiadódó végkövetkeztetés még módosulhat. Ez esetben a 109,69 járószint esetleg későbbi, mintsem az itt feltételezett Szent Istváni kor. 18. Kralovánszky Alán szóbeli közlése 19. Mezey László: Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban. Székesfehérvár Évszázadai 2. Székesfehérvár, 1972. 21-34. Mivel a fenti differenciálódás folyamatának időbeli lezáródása bizonytalan, a papi testület elhelyezésére szolgáló téregység kanonoki kórusként való elnevezése ebben az időszakban anakronisztikusnak tűnhet. Az egyértelműség érdekében mégis célszerűnek látszott e tanulmány keretén belül megmaradni a jelzett építészeti maradványok hagyományos elnevezésénél. 20. Marosi A. i.m. 6. 21. Ezen a ponton találgatásra vagyunk utalva. A kifeszítéshez alkalmazott szerszám nyomai ugyan jól láthatók a vele szemben épen maradt tábla szélén, ám a kifeszítés idejét meghatározni egyéb fogódzó híján nem lehet. 22. Lásd a 14. számú jegyzetet. 23. Ha a záróelemek oldalról látható magassága amúgy is eltért volna a többi lépcsőfok fellépési magasságától, úgy e fedlapok áthidaló szerepe miatt statikailag szükséges vastagítást nem az alátámasztásukat biztosító kváderkövek magasságának csökkentésével, hanem a lépcsőfokoktól eltérő fellépési magasság szükség szerinti szabad megválasztásával érték volna el. A jelenlegi kialakítás ezzel szemben a záróelemek látható magasságának a lépcsőfokokéval azonos magasságára utal 24. Henszlmann i.m. 150-151. ahol Henszlmann így ír: „...Nevezetes még Béla templomában egy a második pillérhez támaszkodó és innen dél felé terjeszkedő oltár-alapzat, melynek hossz-szelvényét a 2-ik pillér előtt mutatja VIII. táblánk. Ezen alapzatnak nyugati részén találtam még két lépcsőt, míg keleti részén csak egy lépcső létezett..." Az itt említett „VIII. táblát" a 9. számú ábra mutatja. A hivatkozott kőnyomatos rajz ugyanakkor már kevésbé pontos mint Henszlmann eredeti színes akvarell rajza, amely ma az OMvH Tervtárában található és amely ténylegesen ábrázolja a szövegben is említett keleti lépcsőt. 25. Reissenberger Lajos-Henszlmann Imre: A nagyszebeni és a székesfehérvári régi templom. Budapest, 1883. 79-80.