F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

27/b. Székesfehérvár, Nagyboldogasszony prépostsági templom. Imre herceg sírkörnyezetének alakulása a pillérek északi bővítményeinek megépítése után. Alaprajz. 1997. Rajz: Szabó Zoltán küdt."

45 Míg az újabb járószint emelést - a sír tágabb környezetében is - az adatok valóban támogatják, - ekkor faraghatták le a szintemelkedés miatt zavaróan alacsony szintre kerülő P.II. és P.III, pillérek Anjou-kori lábazatának alsó, tagozott kősorát -, addig ezeknek a munkálatoknak Mátyás korához való kötése kielégítően nem indokolható. Az azonban igen valószínű, hogy a ránk maradt vörösa mészkő táblák is éppen azáltal őrződtek meg, hogy a templom építőanyagainak újkori széthordásakor a kövek kiszedésével megálltak az akkor látható járószint aljzatánál, mely aljzat alatt így ránk maradt az addig eltelt időszak intenzív építőtevékenységéről tanúskodó rétegek egész sora. Feltehetőleg ezért nem talált már Henszlmann sem burkolatot az 1/1. sírtól északra ott, ahol eredetileg is a környezeténél magasabbra tett burkolat elemeit bányászták ki az újkorban, talált viszont burkolatot a P.II., P.III, pillérek között, valamint az P.I. pillértől keletre ott, ahol azt védte a későbbiekben felette kialakított új járószint aljzata. A szerinte 9 hüvelykkel, azaz kb. 24 cm-rel megemelt „padlat" szintértékéül a már jól ismert 109,43. körüli érték adódik. Az elkerített kultuszhely déli mellékhajóba eső területén ugyancsak megfigyelhetők az állandó szintemelkedéseket követő, illetve azokkal együtt járó építési tevékenységek. A kultuszhelytől délre a megsüllyedt, ám jellegzetes kavicsos aljzata alapján jól beazonosítható, eredetileg a 109,69 szinten lévő legkorábbi terrazzó fö-