F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

25/a. Székesfehérvár, Nagyboldogasszony prépostsági templom. Imre herceg sírkörnyezetének alakulása az Anjou-korban. Alaprajz. 1997. Rajz: Szabó Zoltán A sírkörnyezet alakulása a pillérek északi bővítményeinek megjelenése után Az események menete a következőkben így rekonstruálható. A boltozati terhek csökkentése érdekében szükségessé vált a főhajó szélességének további szűkítése. Ezt az elképzelést a pillérek főhajó felé néző oldalaihoz támasztott további köpenyezéssel valósították meg oly módon, hogy a boltozati tengelyek változatlanul hagyása mellett a - lábazati síkon mintegy 187 cm széles - bővítmények északi határoló síkját a kanonoki kórusra felvezető lépcsőkhöz igazították. A cél érdekében ekkor bontották el az P.I. és P.II. pillérek közötti l/l. sír előtt ekkor még valószínűsíthetően álló sírépítmény tartószerkezetét, majd használták fel feltehetően annak elemeit az új bővítményekben a faragványos oldalakat befelé fordítva.

44 Elbontották a vörösa mészkő burkolatnak közvetlenül a bővítmények alá eső elemeit is és csak azokat a táblákat hagyták meg, amelyek elmozdítása azáltal, hogy északi felük benyúlik a kanonoki kórusba vezető lépcsőfokok alá, nehézségekbe ütközött volna. A 110,18 szint az P.I. és P.II. pillérek között ekkor még csak közvetlenül a sír előtt, a korábbi Anjou-kori köpenyezések északi síkjában váltott át a sírépítményt előkészítő lépcső kb. 110,43-52 szintjére. Az észak-déli irányban lassan 3,5-4,0 m-re növekedett pillérek, valamint a föléjük boruló hevederívek által bezárt tér a sír környezetében ekkor már-már önálló interieurnek minősülhetett. Az ily módon látványosan is