F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában
tói egészen a déli mellékhajó keleti zárófaláig. Ezen területen belül a sír tengelyében újabb pódiumot építettek, ezúttal azonban már nem a sírra hanem az osztófalra szerkesztve azt. Ez a tény a kultuszhely funkcióinak bővítését (újabb oltárállítás?) vagy átrendezését valószínűsítheti a pillérmagos periódust közvetlenül megelőző korban (15. ábra). Az eddigiekben a sír-kialakítás fejlődését vizsgáltuk a pillérek ma is látható belső keménymészkő magja alapján pillérmagos periódusnak keresztelt építési korszakot megelőző szerkezeti rendszerben. A következőkben a sír építészeti formálásának további fejlődését követjük nyomon a pillérmagos periódusban. A sír és környezetének alakulása a pillérmagos periódusban Az P.I. és P.II. pillérmagok egymással szembenéző oldalán szembeszökő az attikai lábazat hiánya (4. ábra/P.I. illetve P.II.). A jelenség érdekessége az, hogy a hiány nem lefaragás következménye: a megfelelő oldalak sima felületei egyértelművé teszik, hogy a pillérmagokat már megépítésükkor így alakították ki. Feltűnőek a pillérmagok méreteiben jelentkező eltérések is. A P.VII. valamint P.III, pillér azonosnak mondható, mintegy 120 x 120 cm-es magidomával szemben a két oldalról is tagozatlan P.II. pillér hosszúsági mérete mintegy 160 cm, és a nyugati oldalán tagozatlan P.I pillér magidomának hossza szintén meghaladja a 140 cm-t. Az észlelt méretingadozások oka nyilvánvalóan a kiemelt fontosságúnak ítélt, és éppen ezért fenntartandó sírhoz, illetve annak tengelyéhez való alkalmazkodás igényében keresendő. Mivel az észak-déli irányú sír-tengely eltért az újonnan választott szerkezeti rendszer itt kiadódó felezővonalától, a sír fölötti térnek a többiével azonos hevederívvel való áthidalása csak a szomszédos pillérek méretének módosításával vált elérhetővé. A tagozathiányok oka pedig feltehetően egy olyan tudatos komponáló törekvésben keresendő, amely már a pillérek építésével egyidőben számolt egy, a pillérekhez közvetlenül csatlakozó sírfelépítmény kialakításával. Közvetlenül az P.I. pillérmag nyugati, tagozatlan oldalához tapadva - a későbbi erősen sárga kötőanyag leválasztása után - 1993-ban még megfigyelhető volt a pillért ehhez a sírfelépítményhez kötő meszes, fehér habarcsfoltok nyoma. A fenti észrevételek alapján valószínűsíthetjük, hogy a nyomok alapján ekkor még tovább élő korábbi lépcsős sír-pódiumon álló felépítmény záró elemének szintje megegyezett a P.I. pillérmag tagozott lábazatának felső síkjával, azaz a min. 110,91 szinttel. Feltűnő a P.II. pillérmag lábazati tagozatainak hiánya a pillér nyugati oldalán is. A hiány oka itt kevésbé kézenfekvő. A későbbiekben délről a P.II. pillérhez kapcsolt pódium (4. ábra/OP) nyugati záródása alapján csupán annyit érzékelünk, hogy a pillérhez egykor itt csatlakozó elem (4. ábra/OE) szélességi mérete kb. 60 cm. Látjuk továbbá azt, hogy a pillérmagos periódus kialakulásával együtt járó szintemelkedések alkalmával egy lépcsőfokkal megemelték a kórust, illetve amint azt már jeleztük, az azt körülölelő lépcsőfokokat, értelemszerűen alapozásukkal együtt. Ezen új a korábbi durva mészkő lépcsőalapozásra fektetett -, szintén lépcsőalapozásnak minősülő kősor elemei a P.II. pillér északnyugati sarka előtt egy egykor befogott, ám