F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszának kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában

6. Székesfehérvár, Nagyboldogasszony prépostsági templom. 1936-os fotó Imre herceg sírjáról. Az ÉNy felől készített fotón jól látszik az azóta elpusztult E3 jelű lépcsőfok. 1936. OMvH Fotótár: ltsz. 76.827. len.) Ez az elrendezés ugyanakkor - az azonos fellépési magasságok építészeti szükségessége miatt - a lépcsőfokok burkolását is igényli, ami azonban egyáltalán nem meglepő, hiszen amint azt láttuk, a lépcsőfokkialakítások amúgy is olyanok (szabálytalan kővégek habarcs, illetve homokágyban), hogy a fenti indok nélkül is feltételezni kell a lépcsőfokok burkoltságát. A lépcsőburkolatok egykori meglétét illetően további bizonyíték az az 1988-ban talált L-alakú „in situ" habarcsmaradék az E2. és E3. jelű lépcsőfokok zugában (2. ábra/L), amelyen jól megfigyelhető volt az egykor ráfedő elem belső élének lenyomata. A burkolatuktól - feltehetőleg ezek értékesebb anyaga miatt - megfosztott lépcsőfokok 17 cm-es magasságának az oldalról való burkoltság kényszere miatt ugyanakkor meg kellett egyeznie a rájuk fedő burkolat vastagságával. (17 cm vastagságú burkoló elemként - az épületben felhasznált anyagok választékát ismerve - elsősorban a fehér mészkő jöhet szóba.) A lépcsőfokok méreteiben tapasztalható eltérések a következő észrevételek fényében válnak érthetővé. A D3. jelű lépcsőnek a többinél kisebb magassága (13 cm, szemben a 17 cm-rel), valószínűleg a rátámaszkodó - a sírt áthidaló - záróelemek nagyobb vastagságának tulajdonítható. Azonos fellépéseket feltételezve a záróelemek kiadódó mérete 21 cm.

23