F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Nagy Dániel: Rekonstrukció védőtetővel

fogja a meggyengült eredeti szerkezetet (15. ábra). A deszkázat és a tetőszerkezet csatlakozása csuklós kapcsolattal készült. Fontos volt, hogy a dinamikus hatásokból származó tetőmozgások a falszerkezetre ne adódjanak át. A tető héjalása a Finnországban régóta használt, olcsó és korszerű bitumenes lemezfedés. A tartóoszlopok fogadószerkezete Corten acélból, a bilincsek és csavarok rozsdamentes acélból készültek. A Corten acél felületén gyorsan képződő rozsda védi az anyagot a további oxidációtól és nem igényel felületkezelést. A feladat legfontosabb célja a romok megfelelő védelme volt. Ennek során a falkoronákra megerősítő habarcsterítés került, a falnyílásokat és az omladozó részeket megtámasztották, a habarcsos felületek nem lettek külön felületkezeléssel ellátva. A fafelületek javarészt kezeletlenül maradtak, hogy majd idővel természetes öregedéssel beszürküljenek. Bármilyen felületvédelem a tengeri környezetben rövid időn belül felújításra szorul. A külső deszkahomlokzat hagyományos eljárással főzött festékkel vöröses homokkőfelületnek megfelelő színezést kapott, melyet könnyű újból lefesteni. A Fort Slava romjának helyreállítása a műemlékekkel foglalkozó szakember számára különösen tanulságos. A műemlékvédelmi elvek és a környezeti adottságok figyelembevételével a tervező - Hannu Tomminen építész és munkatársai - érzékenységével a rombemutatásnak egy olyan példáját adja, melyben a történelmi hitelesség iránti tisztelet és a korszerűségre törekvő művészi kifejezőkészség egymást segítve működnek közre. Egymást feltételezve, de finoman elválasztva egyszerre érezhetővé válik a múlt és jelen építészete. JEGYZETEK 1. A fent ismertetett helyreállításra az 1995-ös, városépítészettel foglalkozó egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetemen hívta fel figyelmemet az egyik meghívott finn előadó, a Suomenlinna helyreállításának felelős építésze, Eeva-Liisa Rautalahti. Még ugyanezen a nyáron egyhetes finnországi rokonlátogatásom alkalmával - miután kiderült, hogy nagybátyám, aki egy Kotka környéki szigeten lakik, nap mint nap elhajózik Kukouri mellett személyesen bejárhattam a helyszínt, s azt sem szalaszthattam el, hogy a segítőkész tervezőt, Hannu Tomminen építészt kikérdezzem a látottakról. A tervezett írásos beszámoló elkészítésére végül a következő, 1996-os Nyári Egyetem újabb meghívott finn előadójának, a helyreállítás műemléki felügyelőjének, Maija Kairamonak bíztatása és nem utolsó sorban munkatársam, Káldi Gyula építész kitartó ösztönzése vezetett. 2. Az épület helyreállításának leírása a finn műemlékvédelmi hivatal kiadványa (Fort Slava Restaurointi 1988-1993., Museovirtasto 1995.) alapján és az alábbi ismertetések (Kotkan linnoitusten korjaus- ja restaurointityöt, Museovirasto RHO 1989.; Fort Slava - Kotkan Kukouri - rauniolinnan rakentamistoimenpiteiden perusselvitys. Arkkitechtitoimisto Hannu Tomminen, 1987.; PUU 1995/2, 32. Kymen Sanomat 11. 07. 1992., 7.) felhasználásával készült.