F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
KITEKINTÉS - Nagy Dániel: Rekonstrukció védőtetővel
8. Kukouri, Fort Slava. Az erőd helyreállítás előtti állapota. Az északkeleti és a délkeleti homlokzat. Fort Slava. Restaurointi 1988-1993. Museoviraston rakennushistorian osaston raportteja 9. 1995. 24. Reprodukció: Hack Róbert Az 1993-ban elkészült kivitelezés egyben összegzése a különböző helyreállítási eljárásoknak. 2 így vannak részek melyek érintetlenül és fedetlenül maradtak (12. ábra), melyek csak egyszerű védelmet kaptak, melyeket konzerváltak vagy megerősítettek, s találunk szerkezeti okokból szükségessé vált részleges rekonstrukciót is. Ez egyedül a kapubejárattól északra eső homlokzatszakaszon történt (12. ábra), csupán az itt fennmaradt eredeti homlokzatfelület megerősítő aláfalazásaként. A megvalósult mű a nyers és természetes anyagok folyamatos öregedésének és pusztulásának témáját dolgozza fel. Az új szerkezet kidolgozásában hajóárbocokra és feszítőkötelekre is találunk utalást. Az építőanyagok megválasztását nehezítették a sziget zord időjárási viszonyai és a félreeső helyzetből fakadó őrzési és fenntartási problémák. A tető összes fő tartószerkezete (13-14. ábra) kezeletlen vörösfenyőből készült. Az oszlopok hántolt törzse 25-40 cm átmérőjű, az összecsavarozott elemekből készült gerendák 15/25 cm keresztmetszetűek. A vörösfenyő nedvességet jól tűrő fafajta a sejtjeiben található különféle ásványi anyagok miatt, melyek megakadályozzák a víz beszívódását s egyben mint beeresztőanyagok is működnek. Tartósság szempontjából nem sokkal marad el a gyárilag telített fától s további előnye még, hogy nem tartalmaz mesterséges anyagokat, jobban viseli az ultraibolya sugárzást és amellett, hogy idővel szépen öregszik, nem hajlamos annyira a repedezésre sem. A másodlagos szerkezetek erdei fenyőből készültek. A védőtetőt tartó oszlopok alapjainak helyét úgy határozták meg (13. ábra), hogy a homokszigetre épült falak gerendarács alapjainak vonalát ne érintse. Az eredeti épületmaradványokhoz csak minimális mértékben nyúltak hozzá, akkor is egyedül az állékonyság biztosítása érdekében. A tető méretezésénél nem a hóteher volt a meghatározó, hanem a szárny szerű kialakításból következő szélszívás hatása, mely oszloponként 5 tonnát jelentett. Egy
