F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

lenlét emlékeit, köztük temetőt, falvakat, halászóhelyeket és kb. félmillió apróleletet tárt fel. A lelőhely rendkívüli régészeti jelentősége arra késztette a a Québeci Kulturális és Hírközlési Minisztériumot, hogy kezdeményezze annak a nemzeti kulturális vagyon részévé nyilvánítását (1975). 1976-tól a montreali egyetem antropológiai tanszéke folytat itt évente ásatásokat, amelynek során a Kr.e. 7 000 és 1 000 közötti időszakból újabb lelőhelyeket tártak fel. Fenti intézmények, valamint a tulajdonos, Melocheville városa együttes munkájának eredményeképp nyílhatott meg a régészeti park 1985-ben. A Szent Lőrinc folyó zuhatagai mellett elterülő park májustól októberig tart nyitva, és évi 15 000 látogatót fogad. Nemcsak régészeti objektumairól nevezetes; erdő borította természetvédelmi terület mintegy 40 madárfajjal és különleges gombafajtákkal, amely még az iparosítás előtti állapotokat próbálja konzerválni. Itt található Québec utolsó cukorjuhar-állományainak egyike (québeci jellegzetesség a juharfa nedvéből főzött édes szirup, amely cukorrá keményedik). A komplexum régészeti részének koncepciója az életszerűség jegyében fogant. Két ún. interpretációs központot (kísérleti laborral), egy vetítőtermet, egy kiállítási pavilont, az ásatásokat, valamint egy őskori halásztelep rekonstrukcióját foglalja magába. Megtekintése (vezetővel) diavetítéssel indul, majd a látogatók megnézhetik az indián őslakosság tárgyi emlékanyagát bemutató kiállítást, animációs és oktatóprogramokban vehetnek részt, megfigyelhetik, hogyan dolgoznak a régészek. Ez utóbbival, valamint a laboratóriumba való bejutás lehetőségével a szakemberek és a nem szakmai közönség közti kapcsolatot kívánták a tervezők mind szorosabbra fűzni. Kanadai Építészeti Centrum (Canadian Centre for Architecture, CCA) Bár nem kapcsolódik hozzá szorosan, s meglátogatása sem képezte részét a konferencia programjának, mégis itt látszik a legmegfelelőbbnek felhívni a figyelmet egy olyan intézményre, amely a kanadai építészeti örökség megőrzésének tudományos fellegvára. Az intézmény múzeum és kutatóhely egyben, amely tevékenységét a múlt és a jelen építészetének szenteli. Építészeten a szó legtágabb értelmében véve a teljes épített környezetet érti, azaz a városrendezést, a kertépítészetet stb. is ide sorolja. Munkáját egyszerre folytatja helyi, országos és nemzetközi szinten, egyaránt érintve az építészet elméletét és gyakorlatát, illetve történetét. Fenntartója a québeci kormány. A CCA évente hét-tíz tudományos igényű katalógussal vagy kis ismertetővel kísért kiállítást rendez elsősorban a modern építészettel kapcsolatos témákban. Népszerűsítő előadások és gyermekprogramok mellett tudományos konferenciák szervezésére és azok anyagának publikálására is vállalkozik, sőt a környék egyetemeivel együttműködve különböző kutatási programokat szponzorál. A CCA gyűjteményei - könyvek, nyomatok, rajzok, fotók, építészeti archívum - tematikájukat tekintve nemzetközi jellegűek, és felölnek mindent, ami a fenti széles értelemben véve az építészettel kapcsolatos. A 150 000 kötetes könyvtárban épí-