F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

Coteau-du-Lac, nemzeti történeti emlékhely A Szent Lőrinc és a Delisle folyók összefolyásánál fekvő földnyelven az indián őslakosság 5 000 éves temetkezéseit is feltárták, hírnevét azonban annak köszönheti, hogy 1780-ban itt létesítették Észak-Amerika első zsilipcsatornáját. A csatornaépítéssel azokat a zuhatagokat kívánták kikerülni, amelyek annak előtte olyannyira megnehezítették a folyami személy- és áruszállítást a Nagy-tavak felé. A hely emellett stratégiai jelentőséggel is bírt, így a 18. század végén-19. század elején jó néhány katonai objektumot is emeltek itt: árok- és sáncrendszert, legénységi barakkokat és egy nyolcszögű boronaépületet. A 4,5 hektárnyi terület (11. ábra) a rajta lévő régészeti maradványokkal együtt a Parks Canada hálózat része. Felügyeleti hatósága, a Kanadai Örökség Minisztériuma kezdeményezésére folytak itt az első ásatások 1965 és 1968 között. Ezt követően a későbbi tervekhez képest szerény beavatkozásokkal - parkoló, pihenőhely, ideiglenes fogadóépület, gyalogutak hálózata - nyitották meg a látogatók előtt. S már ekkor (1967) felépült közvetlenül az eredeti konzervált alapfalai mellett az oktogonális boronaház (1812) másolata! További kutatások után 1982-ben két elképzelés ütközött meg a park bővítését illetően; a fő különbség köztük a restaurálás-helyreállítás mértékében állt. Az első szerint meg kell őrizni a jelenlegi tájat, a régészeti objektumokhoz is csak annyira kell hozzányúlni, amennyire feltétlenül muszáj, ellenben fel kell építeni egy olyan fogadóépületet, amely részletes interpretációval is szolgál a látogatónak a lelőhelyről. A második legalább részlegesen rekonstruálta volna a történeti tájat, nagyobb beavatkozásokat tett volna lehetővé a régészeti maradványok esetében, a lelőhely egyes részeinél megkísérelte volna visszaadni azok eredeti megjelenését, viszont beérte volna egy egyszerűbb fogadóépülettel. A közvéleménnyel egyetértésben az első elképzelés került megvalósításra 1987ben, ám előtte kutatóárkok segítségével lokalizálták a földerődítéseket, s igyekeztek kímélni a még feltáratlan területeket. A látogató, miután megtekintette a fogadóépületben a helyszín makettjét, egy kijelölt útvonalat követve járhatja végig a természeti jelenségeket és a történeti objektumokat, mindenekfelett végigsétálhat a ma már száraz zsilipcsatornán, és gyönyörködhet az újonnan felépített nyolcszögű boronaház tetejéről a kilátásban. A régészeti parkban nemcsak magyarázó 11. Chambly, erőd. A belső épületekben berendezett múzeum egyik tárlója. 1994. Fotó: Tamási Judit