F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok – „in situ” megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montréalban, 1994. II. rész

2. Montréal, Pointe-à-Callière, Régészeti és Történeti Múzeum, főépület, 1992. 1994. Fotó: Tamási Judit leletei, valamint egy a vízvezetékcsövekkel együtt „in situ" kiemelt metszetfal teszik szemléletesebbé. Az indiánok mintegy 1300-1350-től kimutatható nyári szállás- és halászó helyén (1) 1657-ben alakították ki Montréal első közterét, amelyen 1701-ben (2) búzát, borsót és sózott disznóhúst őrző raktárak álltak. Az 1680 táján LouisHector de Calliére által a város körül húzatott fapalánk hamar tönkrement, ezért a montrealiak 1713 és 1744 között több mint 20 láb magas kőfallal vették körül magukat, mint ezt - a folyó menti erődítést 1734-ből (3) - az egyik tárlóban láthatjuk. A téren hamarosan kereskedők telepedtek le, s így - a francia uralom idején (1760 előtt) - piac lett belőle, 1706-ban hivatalosan is azzá nyilvánították. A következő makett ennek a folyó melletti Régi Piacnak az 1802-es állapotát örökíti meg (4), az utolsó pedig (5) az 187 l-es Vámház teret (a vámház ma a múzeumegyüttes része). A városfalak 19. század eleji lebontását követően ugyanis egyre szaporodtak a kis kocsmák, vendéglők a piactéren. (Kuriózum, hogy egy olasz vendéglős kocsmájában rendezték be Montreál első múzeumát 1825-ben.) A Vámház megépítésével (1836) azonban ezek kora lejárt, a teret vámtisztek és dokkmunkások, rakodók népesítették be. A Place Royal alatti múzeumrészben továbbhaladva a 18. század első felében kőből épült városfal maradványai közé jut a látogató (ennek mintegy előterében ta-