F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Bozóki Lajos: Lakótornyok és toronypaloták. A visegrádi Salamon-torony és a Fellegvár 14. századi szerepének kérdéséhez

2. Visegrád, az Fellegvár periodizációs alaprajza. 1995. Rajz: Bozóki Lajos-Koppány Tiborné ra több kisebb helyiségre volt szükség a király és kísérete elhelyezésére. Annyit bizonyosan tudhatunk, hogy a földszintet, amely részben megtarthatta katonai rendeltetését, keresztfalakkal négy kisebb helyiségre osztották. Az első emeletet, mely az Árpád-kori főbejárat szintje volt, egy észak-déli irányú hosszfalra támaszkodó, kettős dongával beboltozták, s emiatt belebontottak a lakótorony belső falszövetébe. A dongaboltozat kiküszöbölte azt a haditechnikailag előnytelen, 13. századi megoldást, amit a kívülről zárt földszint s a kőboltozat hiánya jelentett. Ezeknek a fontos védelmi eszközöknek a hiányában ugyanis egy esetleges ostrom esetén a betörő ellenség egyetlen nagyobb tűzzel harcképtelenné teheti a tornyot. A boltozat a felsőbb szintek osztófalainak támaszául is szolgált. Az így kettéosztott, első emeleti terem

5 nyugati része ikerablakával, árnyékszékével kényelmes lakótér lehetett volna, ám az