F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Csengel Péter - Gere László: Előzetes beszámoló a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról

sel. Feltehetően külső fa lépcsővel lehetett megközelíteni, szerepét a torony megépülésével veszíthette el. Összefoglalásunkban a szokásostól eltérően távolról sem kívánunk pontos építéstörténeti összefoglalót adni. Nem is igen tehetnénk ezt, hiszen kutatásainkat csak korlátozott körben végezhettük. Az épület fontos területei még feltáratlanok, a templomban sehol sem végeztünk kutatásokat, így ismeretlenek annak belső homlokzatai, és váratlan meglepetésekkel szolgálhat a padlózat felbontása után a felszín alatti terület feltárása is. Egy-egy újabb részlet felbukkanása akár jelentős mértékben is módosíthatja eddig kialakított véleményünket, ezért csakis megfigyeléseink összegzését vállalhatjuk. A történeti adatok ismeretében és a homlokzatkutatás eredményeit tekintve nincs okunk kételkedni abban, hogy a 14. században alapított kolostor templomával állunk szemben. Ennek az egykori épületnek az alaprajza - a torony kivételével megegyezett a mai templom alaprajzával és méreteivel. Északi oldalán - feltehetően emeletes - sekrestye állt, az itteni homlokzat előtt és a szentély sarkainál támpillérek helyezkedtek el. Ezzel szemben a déli oldalon sem támpillérek, sem támívek nem épültek. A templom nyugati zárófalában impozáns méretű, festett kapuzat nyílhatott, a szerzetesek a mindennapi élet során azonban az alsó kolostor kerengője felől nyíló két ajtót használhatták. Az északi oldalon, a felső kolostor kerengőbekötése felől is nyílt ajtó - amelyet a szemben lévővel - talán a lettnerhez támaszkodó folyosó kötött össze. így a templomon keresztül is átjárást biztosítottak a két kerengő között. Az északi oldalon további ajtó is lehetett, amely közvetlenül a laikusok épületeiből nyílt a templom számukra fenntartott részébe. Eddigi ismereteink szerint a kolostor feltehetően folyamatos kiépülése mellett, a templom egyetlen nagy átépítést élt meg a 15. század végén. Véleményünk szerint ez legkésőbb 1531-ig - tehát a kolostor erődítésének végeztével - befejeződött. Ekkor kicserélték és megnagyobbították a szentély ablakait, valamint a szentély déli oldalához - az egyik támpillér elbontásával - a káptalantermet megtoldva, magas, késő gótikus, feltehetően hálóboltozatos kápolnát építettek. A templom 15. század végi - 16. század eleji átépítése azonban annak csak liturgikus terét, a szentélyt érintette, a hajó homlokzataira már nem vonatkozott. Az átépítéshez köthető ablakok bizonyosan mérművesek voltak. Nincs adatunk arra, hogy a hódoltság után visszaszivárgó magyar lakosság, amely néhány református családot jelentett, végzett-e javításokat a templomon. Ezt a kérdést, véleményünk szerint már csak a templom belső kutatása válaszolhatja meg. Úgy véljük azonban, erre anyagi erejükből aligha futotta, hiszen a később betelepülő sváb lakosság kezdetben inkább új templomot épített magának a falu határában. Elképzelhető azonban, hogy korábban az itt lakók - más templom hiányában - a kolostortemplom épebb részeit használhatták. Bél Mátyás ugyanis még csekély munkával helyreállíthatónak látta az épületet.

47 Mindemellett a homlokzatok külső vizsgálata csak az egész épületet átfogalmazó, nagyléptékű barokk építési koncepcióval végrehajtott átalakítást tudott megállapítani. A templom 18. századi megújítása Padányi Bíró Márton, veszprémi püspök nevéhez fűződik. A minden bizonnyal tető nélkül álló, ám a források szerint még min-