F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Csengel Péter - Gere László: Előzetes beszámoló a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról

A kerengő építési idejének meghatározásában segítségünkre lehet, hogy a kerengő padlótéglái között Anjou-liliommal díszítettek (11. ábra) is vannak.

31 A kerengő feltárt padlózata két periódust mutat. Felső, négyzetes téglákból álló burkolata alatt ugyanis egy korábbi, szintén téglaborítású padlószint maradványai húzódnak (12. ábra).

32 A kerengő és az innen nyíló helyiség padlószintjének egyezése arra utal, hogy a kerengő padlóját a kápolna építésekor újították meg. A kolostorban tehát már a kápolna építését megelőzően is számolnunk kell kisebb-nagyobb építkezésekkel. Erre enged következtetni az alsó padlóra épített 95 cm hosszú és 144 cm széles faltömb is, melynek keleti oldala hozzáépült a kerengőt kelet felől lezáró falhoz. Ennek a faltömbnek a déli oldalán egy 50 cm széles fülke indítása figyelhető meg. Annak ellenére, hogy a kerengő és a kápolna közötti helyiség teljes feltárása még nem fejeződött be, azt egyértelműen a káptalanteremmel azonosíthatjuk.

33 A templom szentélyétől keletre és északkeletre eső részt, az épületet övező kerítésig szintén feltártuk. A törmelékréteg eltávolítása után ismét láthatóvá vált a templom felszínre kerülő középkori lábazati párkánya, valamint a gótikus templom szentélyének sarkait eredetileg támasztó támpillérek profil ózott bázison nyugvó lábazati része (13. ábra). Sajnos az északkeleti, valamint a sekrestye és szentély találkozásából induló támpillérnek már csak az alapozását sikerült feltárni. A sekrestye keleti oldala előtti feltárás bizonyossá tette a sekrestye középkori eredetét, hiszen itt is felszínre került a körbefutó, gótikus lábazati párkány. Ez azonban két helyen megszakad, és egy L-alakú lábazati elemmel kelet felé fordul el. A két kiforduló elem között merőben eltérő struktúrát mutatott a sekrestye falazata. Eredetileg a gótikus sekrestye - feltehetően emeletes épülete - kelet felé szentéllyel bővült. Ennek téglából épített oltáralapozását fel is tártuk a sekrestye előterében. A sekrestye sarkait szintén támpillérek erősítették. Ezek közül egyelőre csak az északkeleti pillér sarkának gótikus lábazati részletét sikerült feltárni. A templom északi oldala előtt, a 2. és 3. támpillér közötti szakaszon csupán egy 2 m széles és 9 m hosszú kutatóárok feltárására nyílt módunk. A vakolat leverésekor a homlokzaton itt egy elfalazott ajtónyílás körvonalai látszottak, ehhez egy középkori épület maradványai csatlakoztak, amelynek elszedett - és a szentélyével azonos kiképzésű - lábazati párkánya is előkerült (14. ábra). A feltárt lábazati párkány Lalakú elemének másik szára a templom falába épült be, azt az elé épített vastag barokk köpenyezés takarta el. A középső támpillérnek ugyanilyen lábazati párkánya volt. A támpillérek és a templom falának legalábbis az alsó része itt, az északi oldalon szintén középkori állapotában maradt meg.

34 Ebben az árokban - ellentétben a déli oldalon tapasztaltakkal - sok réteg váltotta egymást, de az innen előkerült, mindössze néhány töredékből álló leletanyag alig hordoz használható információkat.

35 Az árokban előkerült falmaradványok további feltárások nélkül szintén nehezen értelmezhetőek,

36 egyelőre csak feltételezzük, hogy itt a templomot és a szerzetesek cellái előtt húzódó kerengőt összekötő folyosó maradványait tártuk fel. Az ásatás eredményei mindenesetre egyértelművé tették, hogy a templom mai barokk külseje alatt jelentős középkori maradványok rejtőzhetnek.