F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Csengel Péter - Gere László: Előzetes beszámoló a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról

5. Városlőd, karthauzi kolostor. Boltozati borda töredéke. 1994. Fotó: Gere László nő megkötéseket, az itt található épületek elhelyezkedését nem szabályozta szigorú előírás, azoknak számos változatát ismerjük az európai analógiákból. Szembetűnő a rendházak hatalmas területi kiterjedése, amelynek oka feltehetően a szerzetesi magány elérését célzó gondolkodásból ered. A karthauzi kolostorokat két - egy kisebb, közvetlenül a templomhoz kapcsolódó és egy nagyobb - kerengő miatt alsó és felső kolostorból álló, ún. „kettős kolostorok"-nak is nevezik. Ezek elhelyezkedése a kolostoron belül nem feltétlenül kötött, mindenesetre a kisebbik kerengő, az ún. paradicsomi kertet körbezárva, minden esetben a templom valamelyik hosszoldalához kapcsolódott. Mellette álltak a kolostor központjának legfontosabb épületei, a káptalanterem, a karthauzi rendházakban elmaradhatatlan könyvtár és a könyvmásoló műhely, a refektórium, valamint a prior háza. Talán leginkább tükrözi a klasszikus alaprajzi stílust az, ahol a nagyobbik kerengő a templomot kelet felől körülfogva csatlakozott a kisebbik kerengőhöz és a templom másik oldalához is. Hozzá kapcsolódnak a szerzetesi cellák önálló kertrésszel, a boltozott folyosó pedig udvart vagy a kolostor temetőjét öleli körbe. Építési gyakorlatuk szerint egyhajós teremtemplomot építettek, minden esetben a szentélyhez kapcsolódó sekrestyével. Nem ritka, hogy ezek esetében emeletes építménnyel kell számolnunk. A szentély átellenes oldalához káptalanterem kapcsolódott, amelyhez - esetenként későbbi hozzáépítésként ugyan - kápolna is csatlakozott. A gyakran kolostorváros méretű rendházak hosszú időn keresztül, egy-két évszázad alatt, folyamatosan épültek ki, kezdetben csak a templom, esetleg a hozzá