F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Csengel Péter - Gere László: Előzetes beszámoló a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról

láthatjuk.

9 Kevéssel később, 1548-ban Lövöldöt a dunántúli végvári vonal sorában találjuk.

10 Az oszmán-török terjeszkedés és a mohácsi csata híre a lövöldi kolostorban is riadalmat keltett. Ennek hatására Lukács testvér a perjel megbízásából Sopronba menekítette a kolostor értékeit. A konvent azonban ekkor még nem költözött el, sőt két hónap elteltével, hivatkozva a veszély elmúltára, a perjel visszakérte az elmenekített kegytárgyakat.

11 A nyugalom azonban nem tartott sokáig, a kolostor egyes részeit, a Veszprém és Várpalota ostromához felvonuló török had előtt, mérlegelve, hogy a kolostor további megerősítése is felesleges, ámde ellenerőd építésének veszélye miatt átengedni nem szabad, a magyar katonaság felrobbantotta. Elköltözésüket -, bár ekkor már a lerombolt kolostorról beszélnek - ideiglenesnek tekintették, amint arról 1554-ben, a birtokaikat a veszprémi püspökségnek bérbe adó oklevélből értesülünk.

12 A karthauziak azonban sohasem tértek vissza Lövőidre, birtokaik pedig később a püspökségre szálltak.

13 A kolostor pusztulását Németh Péter 1552-re teszi.

14 A fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy a kolostornak, lerombolását követően is jelentős részei maradtak meg, amelyeket még 1600-ban is használtak a helybeliek és az itt átvonuló katonaság.

15 A történeti adatok közül számunkra a továbbiakban a barokk átépítéshez köthető évszámok jelentik a következő fontos állomást. Gróf Esterházy Imre veszprémi püspök 1723-30 között a mainzi választófejedelemségből

16 sváb telepeseket hívott be a karthauziak egykori birtokaira, így Városlődre is. A középkori kolostortemplom barokk stílusú átépítése Esterházy utóda, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtető tevékenységével hozható kapcsolatba.

17 Az építkezést 1747-ben kezdték,

18 és 1761-ben fejezték be.

19 A tornyot azonban nem ekkor, hanem később, 1778-79-ben Bajzáth József püspök építtette hozzá a hajóhoz.

20 Ekkor történt a templom első tatarozása is. A mai plébániatemplom külső megjelenésében (2-3. ábra) 18. századi hosszházas barokk templom képét nyújtja, nyugati oldalán toronnyal, kelet felé a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel. Ehhez észak felől sekrestye kapcsolódik. A hajóhoz feltűnő módon - csak az északi oldalon látható -, gótikusnak ható támpillérek tartoznak. A homlokzati architektúrát falsávokba futó lizénák tagolják, az ablakok füles- és zárókővel díszített keretelései vakolatból készültek. A déli homlokzatból szalagtagos kőkeretes oldalbejárat nyílik. A hajót az északi homlokzat felől egyetlen, a sekrestye és az első támpillér között elhelyezkedő ablak világítja meg. A hajó négy csehsüveg boltszakaszos mezőből áll, amelyeket enyhén előrelépő falpillérekre támaszkodó hevederívek kapcsolnak össze. A szentélyhez észak felől csatlakozó sekrestye fiókos csehsüveg boltozatot kapott. Említésre méltóak a templom járószintjei is. A hajó padlószintje a jelenlegi külső terepszinttel egyvonalban húzódik, a torony szintjénél két lépcsőfokkal alacsonyabban. A karthauziak elsősorban szigorú szabályaikból eredő, a remete életformának leginkább megfelelő, előképként a kamalduliak építkezési szokásain alapuló típusterv szerint építették fel kolostoraikat. Leszámítva a liturgikus szempontokból törté-