F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Csengel Péter - Gere László: Előzetes beszámoló a városlődi karthauzi kolostor kutatásáról

Csengéi Péter - Gere László ELŐZETES JELENTÉS A VÁROSLŐDI KARTHAUZI KOLOSTOR KUTATÁSÁRÓL

1 A karthauzi remeterendnek, népszerűségük ellenére viszonylag kevés, szám szerint hat rendháza épült Magyarországon

2

, önálló rendtartományuk azonban nem volt. Kolostoraik a felső-alemanniai tartományhoz tartoztak. Magyarországi megtelepedésük a középkori kolostoralapítások sorában viszonylag későn, a 13. század első harmadában kezdődött, rendházaik felépülése azonban a 14. század folyamán történt, és nagyjából e század derekáig tartott. Szent Mihály arkangyalról elnevezett lövöldi rendházuk az egyik legutolsó, 1346-ban királyi alapítással létrejött kolostoruk volt.

3 Első okleveles említése 1347-ből ismert, amikor egy határjárás alkalmával a lövöldi karthauziakat, mint Tapolca mezőváros birtokosait említik. A kolostor tényleges alapítása 1346-ban történt, alapítólevelét ugyanakkor csak 1378-ban, feltehetően a rendház felépülésének vagy a templom felszentelésének évében állították ki.

4 Az uralkodó, biztosítva a rend számára megfelelő működést, kiterjedt birtokokkal is ellátta a kolostort.

5 Adataink a kolostor középkori története folyamán a lövöldi szerzetesek egyre nagyobb befolyásáról tanúskodnak. A 14. században még jobbára csak birtokpereikről szóló források a 15. századra a rendház tekintélyének megszilárdulását, kapcsolatainak kiterjedését jelzik. Szerzeteseik feltűnnek az ország többi karthauzi rendházában is. A rend történetírói szerint a karthauziak igen szigorú szabályaiknak köszönhették, hogy évszázadokon keresztül nem kellett a megújulás érdekében reformokat bevezetniük. A szerzetesi élet 15. században tapasztalható általános hanyatlási hulláma a lövöldi karthauziakat elkerülte. Jelentős birtokaik biztos jövedelmet jelentettek számukra. Azok a példák bizonyítják ezt a legjobban, amelyek katonaság kiállítására, illetve pénzkölcsön nyújtására kötelezték őket, így 1498-ban a konvent - birtokai és jövedelme után - 200 lovast volt köteles felszerelni,

6 ugyanezt később, 1528-ban is feljegyezték.

7 A lövöldi krónika bejegyzése szerint jeles esemény lehetett a kolostor életében Mátyás és Beatrix 1480. esztendőben, Lövöldön tett látogatása. Az uralkodó - egy váratlan betegségből felépülve hálából - pénzt adományozott cellák, könyvtár és halastó építésére.

8 Forrásaink 1531-ben a kolostor erődítési munkáiról, pontosabban annak befejezéséről tudósítanak bennünket. Ez a dátum valószínűleg egyúttal a kolostor egyes objektumainak teljes kiépítését is jelzik. Jól kapcsolódik ehhez a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum gyűjteményében őrzött táblakép ( 1. ábra), amely az európai karthauzi rendtartományok kolostorait ábrázolja, köztük a lövöldit is. A kolostort itt már teljesen kiépülve, fallal, külső sövénykerítéssel és kettős kaputoronnyal