F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

MŰHELY - Koppány Tibor: A pápóci Szent Mihály-kápolna kutatása és helyreállítása

azt a tényt, hogy 13. századi formákról tanúskodó déli kapuja utólag, barokkkori helyreállítása során került mai helyére (6. ábra). A Bedy Vince által közölt adatok szerint ez a helyreállítás 1739-ben történt. A kutatásnak azt is sikerült megállapíta­nia, hogy a keleti apszis földszintjének kétszárnyú barokk ablaka helyén eredetileg kisméretű, tölcséres román ablak volt. Ezt először nagyobb méretűre, de hasonló for­májúra bővítették. A nagyobb ablak formája és mérete az iskola földszintjén előke­rült kolostorablakokkal azonos, valószínű tehát, hogy azokkal azonos időben, az 1360-as években készítették. A 14. századi kisebb átalakítás nyoma lehet az a falképrestaurátori munka során előkerült második középkori belső vakolatréteg, amely az elsőhöz hasonlóan csak kis foltokban maradt meg. Mindkettő nagyon vé­kony rétegben felhordott és festett volt, bár a festésnyomok összefüggéseit és így magát a 12., illetve a 14. századi belső kifestés módját és formáját nem lehetett meg­állapítani. A harmadik belső vakolatréteg szintén csak foltokban maradt meg. A rajta levő, népies virágmintás nyomok alapján a 17. században készülhetett. Mindkét szinten hasonló színes festés nyomai kerültek elő a boltozati bordákon és a boltozatok me­zőiben is. Ez a késő reneszánsz jellegű mintavilág Vas megyében több helyről ismert a protestánsok által használt, középkori eredetű templomok belsejében, többek kö­zött Magyarszecsődön és Csempeszkopácson. 1739-ben megtartották az előző századi külső és belső vakolást, kijavították, és az épületet kívül-belül fehérre meszelték. Ekkor készülhetett a földszinti kétszárnyú, keleti ablak is, de lehetséges, hogy az a Sághy Mihály prior törette, akit 1764-ben azért perelt utódja, Horváth István egyházi bíróság előtt, mert az ősi Szent Mihály­kápolnából sörfőzőt csináltatott. A múlt század vége felé, talán 1900-ban leverték a külső vakolás fellazult részét, a belsőt pedig az addigi rétegek meghagyásával újravakolták. Ezen a belső rétegen kék-szürke-fehér színekben omamentikus festés készült, de csak a földszinti bolto­zaton maradt meg. Az emeleten a sarkok oszlopkötegei és a boltozati bordák vako­latlanok, a falfelületek fehérre meszeltek voltak 1964-ben, feltételezhetően Csányi és Lux 1938-ban megkezdett, de ismeretlen okok miatt félbehagyott helyreállítási kí­sérleteként. 1965-66-ban a déli kapu hiányzó két oszlopa helyére vörös színű műkő oszlo­pok készültek, és azok elhelyezésével egyidejűleg Szakái Ernő és csoportja konzer­válta az egész kapuzatot (7. ábra). Befalazva került bemutatásra az eredeti délnyuga­ti bejárat, a keleti barokk ablak helyén a 14. századi, tölcséres ablak került visszaál­lításra. A külső a vakolat helyreállítása után fehér meszelést kapott. Természetesen felújították a négy karéj tetőfedését. A barokk hagymasisakra a tönkrement bádogo­zás helyett fazsindely került (8. ábra). A belsőben a földszinten új téglaburkolat készült a lesüllyesztett középkori szin­ten, a déli kapun belül két új lépcsőfokkal. Elbontásra került az északi apszisban ta­lált, túlméretezett és nehézkes újkori, falazott oltár, amely helyett a keletiben új ké­szült. Az emeleti tér változatlan formában maradt. Mindkét szint falait fehérre me­szelték, és azon mutatták be a megtalált korábbi festett felületek konzervált nyoma­it (9. ábra).

Next

/
Thumbnails
Contents