F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TÁJÉKOZTATÓ - Czagány Kálmán (1943-1995) (Szatmári István)

be az ajtón, és köszönés után a telefonhoz veszi az útját, hogy felhívja az éppen esedékes ügyben az illetékest. Mindenki ismerte Őt, de valójában nagyon kevesen kerültek hozzá közel. Nyitottsága ellenére is tartózkodó embernek ismertem meg. Olyannak, aki kínai porcelánként őrzi magánéletét, szeretteit a nyilvánosság gondolatától is. Számára a család, a gyermekei nagyon fontosak voltak. Bár nagyon sokat távol időzött tőlük, mégis állandó kapcsolatot tartott velük. Soha nem mulasztotta el, hogy telefonon ne adjon néhány instrukciót a napi dolgokban. Ezekből a beszélgetésekből éreztem ki azt a mély szeretetet, aggódást, amelyet táplált gyermekei irányában. Tudom, hogy képes volt éjszakákon át újra tanulni a középiskolás matematikát, hogy Balázs fiának a „mérnöki apa" szerepében segíteni tudjon. Tudom, hogy milyen féltéssel, szeretettel egyengette kislányának életét minden aprónak tűnő dologban. Szeretetéből azonban nem csak családjának jutott. Embertársai is érezték segítőkészségét, empátiáját, amelynek őszinteségében sohasem kételkedhettünk. Mindent elsöprő lendülete nem csak magatartásában, hanem a gondolkodásában is érvényesült. Mikor mi még az előző probléma megoldásán töprengtünk, akkor az ő gondolatai már az új feladat köré csoportosultak, persze ez sok bonyodalmat okozott munkájában, mert türelmetlen tenniakarása lépcsőfokokat átlépve vitte előre munkájában. Szárnyalni szeretett! Frappánsan, gyorsan és elegánsan megoldani valamit. Az igen! Az ilyesmi új és új erőt adott kimeríthetetlen energiáihoz. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében sok-sok műemlék őrzi keze munkáját. És ezt a szó szoros értelmében kell érteni, mert a falazástól, vakolástól kezdve a párkánysablon készítéséig mindenből részt vállalt a munkák során. Lenyűgöző volt, ahogyan felgyűrt ingujjban állt az állványon, és magyarázta a „harminc éve a szakmában dolgozó ácsmesternek", hogy nem jól tartja a szekercét, vagy nem pontosan véste ki a csaplyukat. Soha nem árulta el ezirányú tudásának forrását, csak sejtelmesen mosolygott sűrű szakálla alatt. Szerettem és szeretem Czagány Kálmánt, mert igaz embernek tartottam erényeivel, hibáival együtt. Sodró, szuggesztív egyéniségét kezdetben nehezen tudtam megérteni, de a közös munka alatt megértettem, hogy őt csorbítatlanul kell elfogadni. Nagyon hiányzik az életemből. Pótolhatatlannak tartom és ma is arra várok, hogy bejön az ajtón és ... Szatmári István