F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)
TÁJÉKOZTATÓ - Egy fotógyűjtemény modernizálásának története és tanulságai (Cs. Plank Ibolya)
Őrizzük több fényképész, művészettörténész, építész és régész hagyatékát, akik valamilyen formában kapcsolatban álltak régi épületeink és műkincseink feldolgozásával, restaurálásával és kutatásával. (Schulek Frigyes, Kabdebó Gyula, Divald Kornél, Gerecze Péter, Rados Jenő, Biró József, Petrik Albert, stb.) Őrzünk továbbá több ezer, ismeretlen fényképész és több száz, külföldi fényképész által készített eredeti felvételt is, melyek a hazai tájak mellett, főleg olasz, francia és német városokba kalauzolnak el minket. Amint a felsorolás mutatja, a paletta színes, felelősségünk pedig rendkívüli. E summásan összefoglalt értékbecsléssel talán sikerült érzékeltetni annak a felfogásunknak a hátterét, melynek értelmében a gyűjteményünkben található felvételek nagy részét „fotó-műtárgy"-nak tekintjük, és muzeológiai értelemben véve műtárgyként is kezeljük. Ez utóbbihoz azonban sok pénzre, speciális ismeretekre, a fotóanyagok restaurálásával és kitűnő minőségű duplikálásával foglalkozó szakemberekre, valamint a legsérülékenyebb és veszélyeztetettebb anyagok tervszerű és egyedi feldolgozására volt és lesz a továbbiakban is szükség. El kell mondanunk, hogy a hivatal vezetése ezt a törekvésünket anyagi téren évek óta messzemenően és más közgyűjteményekkel szemben irigylésre méltó bőkezűséggel támogatta, évente milliós nagyságrendben. A legrégebbi felvételeink mellett az utóbbi negyven évében készült képeinket ugyanígy az OMvH szakfényképészeinek legújabb felvételeit is - védendő alkotásoknak tekintjük. Ahhoz azonban, hogy megfeleljünk a szakmai követelményeknek, valamint ahhoz, hogy a ránk bízott gyűjteményi feladatokat az eddigieknél jóval magasabb színvonalon tudjuk ellátni, alapvető változásokra volt szükség. Ujabb és újabb koncepciókat és javaslatokat, valamint hivatalos útjukat sikertelenül megjáró feljegyzések tucatjait állítottuk össze, keresve a megoldást. Ennek során bennünk is és a hivatal vezetésében is számos elképzelés merült föl, melyek nem voltak mentesek a szélsőségektől sem. Ezek között akadt olyan ötlet, amelyik a fotógyűjtemény számára a közművekkel zsúfolt pince átalakítását tekintette optimális megoldásnak, más elképzelések a hivatal földszintjének teljes elfoglalását fontolgatták, sőt egy különálló gyűjteményi központ kialakítása is felmerült, az óbudai Zichypalotát jelölve meg lehetséges helyszínként. A sok eredménytelen próbálkozás után 1992-ben csillant fel az első remény a gyűjtemény helyiségeinek bővítésére, és végül is egy minimális program került előtérbe. Mintegy három éves ígérgetés után, a gyűjtemény 1995 elején vehette birtokba a Pénzügyi Osztály utolsó, az L-alaprajzú Fotótár osztályvezetői szobájához közvetlenül csatlakozó, mintegy 20 m 2 alapterületű szobáját. A Magyar Környezetvédelmi Minisztérium „többletfeladatok" elvégzésére felajánlott és Hokkyné Sallay Marianne támogatásával 1994 végén elnyert tízmillió forinttal együtt lassan összeálltak a pénzügyi feltételek. A következő év első negyedét gyakorlatilag a korszerűsítéssel kapcsolatos teendők határozták meg. A felkészülést a kialakítandó helyiségek megtervezésével és a szakmunkákat végző cégekkel és vállalkozókkal történő egyeztetéssel kezdtük meg.
