F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Sebestyén József: Kárpát-medencei műemlékesek tanulmányútja Frízföldön, Hollandiában

álló együttes következett. Rövid pihenő után néhány kilométeres gyalogsétát tettünk Rottige meenthe természetvédelmi területén, ahol többek között hagyományos, hollandi típusú szélmalmot, s újabb, a századelőn Amerikából meghonosított szélkereket, egy régi, apró tanyát, egyszerű, de mozdítható résszel is bíró gyaloghidakat láttunk, és a séta során érintettünk egy tőzeglápot is. Az addig látott gazdagon kiképzett, értékes építészeti emlékek után meglepő, váratlan, s elgondolkoztató látványt nyújtott a hosszú ideje érintetlennek tűnő táj, az egyszerű eszközökkel alakított természeti környezet, amely egyébként is egészen eltért az első három nap a megye északabbra eső területein látott ligetes, erdős részek, vagy a „terp-vidék" nyújtotta jellegzetes tájképtől. A késő délutáni napsütéstől megvidámodott társaságunk (4. ábra) közkívánatra még egy fakultatív városnézésen, Sneek-ben a gyönyörű Vízikapu, s a reneszánsz, barokk városháza látványával csillapította aznapi műemlékéhségét. Az utolsó nap délelőtt a magyar művelődéstörténet lapjain, a fríz-holland-magyar kulturális, történeti kapcsolatokban jelentős helyet elfoglaló németalföldi egyetemek egyike székhelyének, a ma is történelmi hangulatot árasztó Franeker városának műemlékei következtek. Az 1585-ben alapított, s rövidesen a leideni után második legjelentősebbé vált németalföldi egyetemre, a franekerire 1623 és 1793 között több mint 1200 magyar diák járt. Ennek tudatában különös, melengető érzésekkel járta csoportunk a városka utcáit, ahol néha éveken keresztül az ott tanuló diákok többsége erdélyi és magyarhoni volt. A Városházába éppen egy tanácsülés előtt jutottunk be, láthattuk a gyönyörű, festett bőrtapétával díszített nagy tanácstermet, s találkoztunk Vegt-Havemann asszonnyal, a város polgármesterével. Ezután a Martinikerk, a Szent Márton-templom következett, mely néhány Franekerben elhunyt magyar diák emlékét is őrzi, majd sorjában a reneszánsz, barokk professzor házak, Eise Eisinga Planetáriuma, s a város egyik jelentős műemléke, a gabonamérők, rakodók háza: a Korendragershuisje (5. ábra), s végül a régi diákszállás, a de Bogt van Guné. Az útiprogram végén a délutánt Harlingenben, a gyönyörű kikötővárosban töltöttük, ahol mintegy 450 a listán szereplő, védett műemlékek száma. Jóleső fáradtsággal, oldott társalgás közben sétáltunk a városban (6. ábra), miután megnéztük az impozáns berendezésű protestáns templomot, egy nemrégiben vendégházként, mintaszerűen felújított raktárépületet (7. ábra), s egy gotizáló romantikus iskolaépületet, míg eljutottunk a Waddenzee partjáig, a kikötőig (8. ábra), ahol a „kőember", a város egykori kormányzója: Caspar Robles de Billy, a spanyol admirális emlékműve áll. A frízek az ő tanácsára vették körül gátakkal Harlingent, s mentették meg ezzel városukat. A napot az úton végig kalauzoló, vendéglátó kollega Waling d. van Gelder házánál fejeztük be, mely szintén műemlék, s a város egyik sajátos hangulatú épülete. A program zárásaként megtartott búcsúvacsorán nyílt alkalom arra, hogy csoportunk tagjai köszönetüket fejezzék ki vendéglátóinknak, s az összes támogatónknak a tartalmas, sok ismeretet, tapasztalatot nyújtó programért, valamint a szakmai, s emberi kapcsolatok elősegítése szempontjából egyaránt rendkívül szívélyes, nagyvonalú vendéglátásért. Ez a tanulmányútunk a holland-fríz-magyar műemlékes kapcsolatok építésében, fejlődésében minden bizonnyal egy újabb lépcsőfokot jelent, s a továbbiakban elősegíti újabb közös műemlékvédelmi projektek előkészítését, megvalósítását.