F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KITEKINTÉS - Tamási Judit: Régészeti maradványok - „in situ" megőrzés. Az ICAHM nemzetközi konferenciája Montrealban, 1994

- Régészeti maradványok helyreállításakor a történeti megközelítés ajánlatos; a maradványokat vissza kell integrálni jelenlegi - élő - környezetükbe. - A konzerválásnál óhatatlanul a saját kultúránkat, filozófiánkat és technikánkat is belevisszük a romba. - Minthogy egy régészeti lelőhely dinamikus entitás, a konzerválás problémáját nem lehet egyszer s mindenkorra megoldani. - A helyreállítás során olyan technológiákat lehet és kell alkalmazni, amelyek a lehető legkevésbé pusztítják az eredeti szubsztanciát. - Elengedhetetlen a nem szakmai közönség folyamatos tájékoztatása az egyes lelőhelyeken végzett feltáró és helyreállító munka mibenlétéről. A konferencia végeztével az ICAHM nem hivatalos közgyűlést tartott, amelyen a tagok és a meghívottak tájékoztatót hallgathattak meg a bizottság elmúlt három évi tevékenységéről (Pierre Nádon), illetve a beszámoló elején már említett régészeti címjegyzékről (Pauline Desjardins). Néhány tagország képviselői aktívabb közreműködésre szólíttattak fel, majd határozatok elfogadására került sor a latin-amerikai régészeti örökség, a védendő objektumok kiválasztására vonatkozó etikai szabályok, a környezeti hatások mint a régészeti lelőhelyek pusztulásának egyik elfogadható oka és egy ICAHM belső tájékoztató megjelentetése tárgyában. Befejezésül a szerző szeretne hangot adni annak a meggyőződésének, hogy Magyarországot nem a megfelelő személy képviselte a montreali konferencián. Nehéz ugyanis aktív résztvevője lenni egy olyan szakmai tanácskozásnak, amelyhez nemcsak hogy a kellő tájékozottságunk nincs meg, de koncepciójával, szemléletmódjával szemben gyökeresen más álláspontot képviselünk. A magyar résztvevő a konferencia szervezőivel és résztvevőinek többségével ellentétben többnyire Olaf Olsenne] (Dánia) értett egyet, aki többször leszögezte, hogy a régészet történeti diszciplína, s akivel gyakorta együtt háborodtak fel a meglátogatott régészeti lelőhelyeken a helyreállítás módszertani hibáin és azon a szellemi igénytelenségen, amelyet közérthetőségnek szánva - némelyik installáció sugárzott, s amelyet még a mégolyan magas technikai színvonal sem tudott kiegyenlíteni. A szerző ugyanis nem public archaeologist-nak, hanem tudományos kutatónak tartja magát, és vallja: a régészet nem PR-tevékenység, hanem tudomány; a régészeti management nem azonos a régészettel, hanem egy önálló foglalkozás (kellene legyen). De kellene hogy legyen Magyarországon is - ha nem is a kanadai, hanem inkább a svéd modell szerint... JEGYZETEK 1. Az előadások önálló kötetben való megjelentetése folyamatban van. Zömük teljes szövegét azonban már az a füzet is tartalmazza, amely előzetesen készült a résztvevőknek (ICAHM - Montréal 1994. Vestiges archéologiques, la conservation in situ. 11-15 octobre 1994 /Archaeological Remains - In Situ Preservation. 11-15 October 1995), s amely megtalálható az OMvH Könyvtárában.