F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

SZEMLE - Carlos Sarthou Carreres: Castillos de Espama (Juan Cabello)

CARLOS SARTHOU CARRERES: CASTILLOS DE ESPANA. MADRID 1992. ESPANA-CALPE* Viszonylag nehéz helyzetben van a recenzens, amikor egy 1931 -ben kiadott, a spanyol várak monografikus feldolgozását tartalmazó - Robert G. Everts kétségtelenül gyönyörű színes felvételeivel „(fel)javított" - kötetet tart a kezében. A kb. 1500 várat felsorakoztató, több mint 400 objektum színes felvételével, néhány alaprajzzal és számos 16-17. századi metszettel (melyeknek többsége Jakob Houfnagel munkája) illusztrált monográfia előszavát a 98-as (író)generáció - Miguel de Unamuno, Pio Baroja, Antonio Machado és a Nobel-díjas Martinez Ruiz „Azorin" írta. Nem kétséges, hogy a Spanyol Királyi Akadémia tagjának, a régész Sarthou (született 1876, meghalt 1971) vállalkozása ma sem lebecsülendő, hiszen először tett kísérletet a spanyolországi várak rendszerezésére. A feldolgozás során nemcsak a középkor várait vette figyelembe, hanem katalógusában szerepelteti a kelta idők (Los Cogotas, Avila), az ibér (Olérdole, Barcelona) és az ibér-görög (Sagunto), valamint a római (Tarragona) korszak településeit védő erősségeket is. Az elnagyolt, inkább általános meghatározásokat tartalmazó és kissé dagályos stílusban megírt bevezető fejezetben a szerző kísérletet tesz a vár fogalmának tisztázására. Bár felismeri a kimondottan védelmi funkciót betöltő határvárak (őr)tornyok (a Pireneusok vidékén, Andalúziában vagy a portugál-spanyol határvidéken) és a birtokhoz tartozó, elsősorban a nemesség hatalmát szimbolizáló, ugyanakkor a nemes családjának és értékeinek védelmére épült objektumok közötti különbségeket, mégis (és ezt ma nem illendő felrónunk a szerzőnek) megpróbálkozik egy olyan tipológiai módszer alkalmazásával, amelyben dominánsan szerepel a vár katonai jellege. De, említhetnénk az első kőből épült (középkori) várakkal kapcsolatos álláspontját, amely szerint az árokkal és fallal erődített első lakótornyok a 9-10. században épültek meg, míg a lakószárny(ak) és a gazdasági épületek építésének kezdetét a 12-13. századra helyezi. Napjainkban azonban e korszak várépítészetének kronológiai, alap- és térelrendezési problematikájával a kutatás árnyaltabban foglalkozik. Ennél jóval érdekesebb és tanulságosabb számunkra a várak állapotáról szóló rész. II. Fülöp volt az első, aki inventáriumot készíttetett a korona tulajdonában lévő várak állapotáról, sőt azok berendezéseit is lajstromba vettette. Ám ez a lista korántsem mondható teljesnek, hiszen csupán Andalúzia, Castilla és Leon tartományok várairól készült el az inventarizáció. Valószínűleg ez volt a 19. század közepéig az egyetlen olyan kísérlet, amely a spanyolországi várállomány akár csak egy részéről megpróbált információkat összegyűjteni. A 19. század közepétől azonban - és ez elsősorban írók, költők és festők érdeme - olyan írások láttak napvilágot, amelyek a várak sanyarú sorsára hívták fel a figyelmet. 1844-ben királyi rendelet intézkedik a Az 1931. évi első kiadás alapján készült 12. kiadás