F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

SZEMLE - Baráti megjegyzések és kiegészítések Németh Péter írásához (Bóna István)

BARÁTI MEGJEGYZÉSEK ÉS KIEGÉSZÍTÉSEK NÉMETH PÉTER ÍRÁSÁHOZ Ismertetésre nem illik, bírálatra nem szokás válaszolni, a tudományban mindenkinek el kell tudni viselni a másféle véleményt. Feltéve persze, ha az ellenvélemény megalapozott és tudományos meggyőződést tükröz, a tudománytalan „kritikának" papírkosárban a helye. Németh Péter a magyar középkor régész-történész kutatóinak élvonalába tartozik, ezen belül sikeres kutatásai és ásatásai révén a kora Árpád-kori várak kiváló szakértője, akinek véleményére mindig oda kell figyelni, mert az ügyet szolgálja. Ha véleménye netán nem teljesen egyértelmű, akkor segíteni kell eloszlatni a félreértéseket, nehogy olyasmikről vitázzunk, amelyekben éppenséggel egyetértünk. Ezt a célt szolgálja ez az írás. Németh Péter (a továbbiakban NP is) ismertetése tárgyilagosan abból indul ki, hogy az ismertetett munka egy „vár-konferenciára" készült, felkérésre. Vagyis tulajdonképpen előadás volt, amelynek bővebb bizonyító anyagára csupán utalás történt. Mármost ami az 1994. október közepére rendelkezésre álló „teljes" szöveget illeti, NP kissé túlhangsúlyozza utólagos átdolgozási lehetőségeimet. Az Ujváry profeszszornak Debrecenbe eljuttatott alapszövegem 1994 karácsonyára már olyannyira ki volt szedve, hogy csodálkoznom kellett: miért fog ez a kis könyv 1995-ös dátummal megjelenni? 1995. február 13-ig (vagyis a legutolsó korrektúra visszaküldésének napjáig) már csak a képek, képszövegek és az irodalom - igaz többszörös - kiegészítésére volt lehetőségem. A kötet - ki tudná jobban Németh Péternél! - legkésőbb április elejére készen volt, május 4-én csak ünnepélyes és számomra felejthetetlen baráti átadására került sor. Éppenséggel nem volt hát időm október és április között az alapmúveket hiánytalanul összegyűjteni, abból kellett dolgoznom, ami korábbi anyaggyűjtéseimből rendelkezésemre állt. Ha látná ma, egy jó évvel később a reménybeli második kiadás számára „kipreparált" példányomat, azt is látná, mi volt a valós helyzet! Mivel valósággal beteggé tesz, ha egy munkám nem sikerül „készre" befejeznem, „kapkodásomnak" tényleg az a magyarázata, amit az előszóban kifejtettem: a kék-könyvet röpiratnak szántam! Nem az én „tételem" (s ezt NP jól tudja), hogy a 20. század második felének hazai történetírása majdnem egységesen számolt a nagy fejedelmektől, Árpád-házi trónvárományos hercegektől, törzsfőktől, nemzetségfőktől (a nem kívánt törlendő!) emelt, az egész országot mintegy behálózó, 10. századi magyar „földvár-rendszerrel, ami szöges ellentéte lett a korábbi, legalább egy évszázadon át uralkodó, „szláv" földvár elképzeléseknek. Míg elődeink szent hite szerint az utóbbiakba csak „beültek" a honfoglaló magyar urak, addig a honfoglalóktól emelt magyar várakat a közelmúlt történészei olyan sorsra juttatták, amilyenre az 50-es évek előtt aligha gon-