F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

SZEMLE - Bóna István: Az Árpádok korai várairól. Debrecen, 1995. (Németh Péter)

SZEMLE 225 BÓNA ISTVÁN: AZ ÁRPÁDOK KORAI VÁRAIRÓL. DEBRECEN, 1995 Az 1994. október 10-13. között Visegrádon megrendezett IV. Castrum Bene Konferencia főelőadását Bóna István akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár tartotta az „Árpádok korai várairól" címmel. Maga a kirándulásokkal együtt négy napos tudományos összejövetel is hasonló időkört jelölt ki az előadásokkal jelentkezőknek, a német, francia és angol nyelven elhangzott ásatási beszámolók, vagy éppen összefoglalások Közép-Európa 12. század végéig megépített vagy fennállt kora középkori várairól adtak számot a német, lengyel, osztrák, cseh, szlovák és román területekről, s természetesen a jelenlegi magyar kutatás eredményeiről. Ha pontosabbak szeretnénk lenni, akkor inkább úgy kellene fogalmaznunk, hogy mindössze három kora középkori politikai formáció múltja kapott szerepet Visegrádon: a német-római császárság, valamint a lengyel és a magyar királyság. Ebből a szemszögből tekintve az ott elhangzottakra, meglehetősen ellentmondásos kép alakult ki éppen a várépítés kezdeteivel kapcsolatban, mondhatnánk úgy is, a kutatók nem tagadták meg neveltetésüket. Erről azok is értesülhetnek majd, akik nem voltak a konferencia résztvevői, a remélhetően hamarosan megjelenő - s az előadásokat tartalmazó - kötetből. Bóna István előre bejelentette, hogy rövid referátuma egy nagyobb tanulmány része, melyet tekintélyes dokumentációs anyag egészít ki. Néhányan már akkor is tudtuk, hogy ez a munka önállóan és a közeljövőben megjelenik, amire végül is - a szerző átdolgozásai miatt - 1995 májusában került sor. A debreceni Déri Múzeum és a nyíregyházi Jósa András Múzeum anyagi támogatásával, a KLTE Néprajzi Intézetének „Ethnica" kiadásában, és Újváry Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár szerkesztésében napvilágot látott mű (Bóna István: Az Árpádok korai várairól. Debrecen, 1995. 135 p. 66 ill.) elsősorban - mint bevezetőjében írja a szerző - a honfoglalás és a magyar államalapítás korát kutató régészek önbizalmát kívánja visszaadni. Mégpedig azért, hogy a régészek saját szemüknek, felméréseiknek, metszeteiknek, a rétegeknek és a leleteknek higgyenek, mert régészetünk „az éppen korszerű (divatos), vagy uralkodó történelmi elméletek-szemléletek uszályába került". Határainkon kívül a korai magyar várak visszakeltezése folyik a „premagyar, antemagyar" időkre, s ezzel az eljárással rokon Bóna szerint az a hazai gyakorlat is, amikor biztosan 11. századi leleteket tekintenek korai 10. századinak. E szempontokra figyelve állította össze az irodalomjegyzékkel együtt 15 részre tagolt tanulmányát, melyet magyarázó jegyzetekkel kísért 66 képtábla követ. Aki tehát e kérdéssel foglalkozik, annak igencsak megkönnyítette a munkáját a szerző, sok fáradságos napot, hetet, hónapot töltve az alapmunkák összegyűjtésével, arról nem is beszélve, hogy bevezetője szerint az egyetlen Zarándvár kivételével személyesen is felkereste a bemutatott lelőhelyeket. Köszönet érte!