F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Esterházy-kiállítás Kismartonban

udvari történésszel készíttette el a családfa tervét, amelyen a legfelső néhány generációs sor valós adatai alatt kéttucatnál több fiktív generáció képzeletbeli - természetesen igen előkelő - személyiségei kaptak helyet, Nagy Károly császártól kezdve a Német-római Birodalom uralkodóin, német királyokon át az osztrák Babenberg hercegekig. A szinte a semmiből gyorsan felemelkedő főúri családokra szélesebb körben jellemző, a korabeli Európában megszokott, kitalált leszármazási táblákhoz hasonló „alkotás" jóvoltából Esterházy Pál nyolc - a portugál, spanyol, angol, francia, svéd, dán, lengyel és a Habsburg - uralkodóházzal lépett rokonságra. A későbbi hercegi leszármazottak számára a 18. században olyannyira nyilvánvaló volt az akkor már túlhaladott történészi-genealógiai módszer tudománytalansága, hogy a használaton kívül helyezett rézlemezek tökéletesen elfeledve, leltározatlanul pihenhettek a mai napig. A tervek szerint most újranyomják majd a közel kétméteres családfát, egy némileg vitatható, de Ausztriában a hasonló eredeti nyomódúcok esetében eddig sem ismeretlen, anyagilag minden bizonnyal kifizetődő eljárás során. A következő teremben már Esterházy II. Pál Antal herceg 1735 körül festett, a 15. századig valós levéltári adatok alapján visszavezetett, hatalmas ősfája mutatta a források feltárásán alapuló levéltárosi munka térhódítását az Esterházyak gondolkodásában - az ábrázolás tudományos alapjait a magyar udvari kamara levéltárosának, Rajcsányi Ádámnak kutatási vetették meg. A következő termek egyenként vették vizsgálat alá a mindenkori családfők tetteit és kulturális hagyatékát, gróf Esterházy Miklóstól (1583-1645) kezdve a majorátust alapító első hercegen, I. Pálon (1635-1713) és a majorátus mindenkori birtokosán- így II. Pál Antalon (1711-1762), I. (Fényes) Miklóson (1714-1790), II. Miklóson (1765-1833), III. Pál Antalon (1786-1866) és III. Miklóson (1817-1894) - keresztül a tizenkettedik családfőig, a néhány éve elhunyt V. Pálig (1901-1989). A hercegi gyűjteményekből származó, például Fraknóról elhozott kisebb-nagyobb festett arcképek, metszetes ábrázolások sorozataiban további leszármazási táblák is helyet kaptak, így például I. Pál és két felesége, Esterházy Orsolya és Thököly Éva 1688-ban készült családfái. A három metszetet az eredeti rézlemezről készült újnyomat formájában állították ki, és ismeretlen mester készítette, eddig közöletlen alkotásként szerepeltek mind a kiállításon, mind annak katalógusában. Valójában eredeti lenyomatban már bemutatta mindhármat a Magyar Nemzeti Galéria „Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból" című kiállítása 1988-ban, amelynek katalógusában Galavics Géza pontosan megadta készítőik nevét - Jacob Hermundt és Jacob Hoffmann - és megjelenési helyüket is: egy Esterházy Pál által 1700-ban kiadott, a kismartoni kiállításon egyébként szereplő, családtörténeti mű (Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae domus Estorasianae. Viennae 1700) mellékletei voltak, a fentebb már bemutatott, 1687-ben ugyancsak Hoffmann által metszett, a budapesti kiállításon ki nem állított, de a katalógusában említett, kisebb „Theatrum Genealogicum"-mal egyetemben. A Nemzeti Galéria publikációjából a metszetek képe kimaradt (éppúgy, mint a mostani kismartoni katalógusból), talán ez is okozta - a kizárólag magyar nyelvű közlésen kívül -, hogy a burgenlandi tudományosság a budapesti eredményekről nem vett tudomást. Igaz, több más 17. századi metszet esetében is büszkén éltek a kismartoniak a „közölet-