F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: Esterházy-kiállítás Kismartonban

lás falburkolattal. A helyiségek eredeti berendezési tárgyai maguk is kiállítási tételekké váltak: Mária Terézia és férje portréi, egy jóval későbbi, a királynőt már özvegyként ábrázoló festmény, négy udvarhölgy képmása a 18. század első feléből a róluk elnevezett „Salon des Belles"-ben, a lépcsőház nagyméretű, fából faragott, aranyozott címere. A tárlat felépítését természetesen nem az állandó helyükön függő alkotások határozták meg. Az egyes termekben kialakított egységek logikai sorrendje eredendően kronológiai - ezen belül is családtörténeti - rendszert követett, amelyet helyenként egy-egy tematikus, de az időrendbe ugyanakkor jól beilleszthető kamara-kiállítás színesített. Az első kis helyiségben egy kisebb és egy igen nagy méretű, több lemezről nyomott családfa, valamint ez utóbbi egyik eredeti rézlemeze adta meg az alaphangot. Az 1687-ben, illetve 1694-ben Bécsben metszett „Theatrum Genealogicum"-ok rézlemezeit csupán 1994-ben, a kiállításra való készülődés során fedezték fel a hercegi gyűjteményben. A katalógus - az első metszetet illetően némileg túlzó - megállapítása szerint most kerültek először mind a nagyközönség, mind a történész-művészettörténész szakma elé, mindenesetre a közel 2 méteres magasságú második verzió felfedezése és publikálása mindenképpen jelentős eredmény. A hercegi címet frissen elnyerő Esterházy Pál a maga is arisztokrata Franz Calin von Marienberg császári 5. Kismarton, Esterházy-kastély. Kínai szalon részlete, rizspapírra nyomott, színezett fametszettel. 1995. Fotó: Lővei Pál