F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

KIÁLLÍTÁS - Petravich András: Mendele Ferenc (1934-1994) építész életműve

1967) (7-8. ábra), majd az azóta elpusztult ráckevei hajómalom (1961-1962) és a balatonszentgyörgyi talpasház következik (1962-1963). Újszerű megoldás volt a vitkai kisnemesi lakóház helyreállítása is, ahol orvosi rendelőt és védőnői lakást rendeztek be (1962-1964, Román Andrással). A túristvándi vízimalom méltán elismert helyreállítását (9. ábra) több értékes felmérési manuáléval (10-11. ábra) is illusztrálhattam (1962-1965). A szendrői festőház (1963-1964) ipartörténeti értéke és többszínű homlokzata (12. ábra), a tiszacsécsei Móricz-ház (1964-1965, Agostházi Lászlóval) állagmegóvással megőrizhető eredeti állapota, a pankaszi harangláb (1964-1965) a helyreállítás szerkezeti megoldása, a balatonkenesei népi lakóház (1965-1967) az épület egyedisége miatt érdemel különös figyelmet. A kiskunhalasi szélmalom helyreállítását Mendele már komoly technológiai ismeretek birtokában tervezhette meg (1964-1966). Közelebbről még fel nem tárt része volt a tihanyi falurehabilitációban és egyes ottani épület-helyreállításokban; a kiállításon az ún. Varga Jolán-ház és a Kecskeköröm csárda fényképei utalnak közreműködésére (1965-1966, Schneller Vilmossal, Cseh Istvánnal és Waigand Máriával). Fontosabb munkái között tartotta számon a bakonybéli népi lakóház helyreállítását, de a dokumentumok egyelőre hiányosak (1968-1970, Cseh Istvánnal). A tési szélmalmok helyreállításakor gazdag tapasztalatait adta tovább: a Held-féléét Sisa Bélával közösen irányította (1973-1974), az Ozi-féle malom tervezésében Sisa és Betlehem Zoltán konzulense volt (1975-1977). Utolsó népi műemléki megbízatásai Heves megyei tájházakhoz kapcsolódnak, amelyekről azonban kevés anyag volt fellelhető. Bizonyosan közvetlen része volt az abasári kapásház (1975-1977, kiviteli terv: Bene Miklós) és a nagyrédei zsellérház helyreállításában (1976-1980, Kerner Gáborral). A 37. tablót emlékképek töltik ki: láthatjuk gyermekként szüleivel és nővérével, majd diákként, fiatal építészként, végül az OMF vezetőjeként és elismert szaktekintélyként. Portréiról elhivatottság és emberség sugárzik. A tablósort a közreműködők felsorolása zárja. A rajzi és képi anyagot az aula nagy vitrinjében elhelyezett tárgyi dokumentumok egészítették ki: bizonyítványai, építészmérnöki diplomája, kitüntetései és elismerő oklevelei, egy vázlatfüzete, az általa írt könyvek és műemlék-ismertetők. A kiállítás katalógusával átfogó képet szerettem volna adni Mendele Ferencről és munkásságáról, ugyanakkor úgy igyekeztem összeállítani az anyagot, hogy az a további kutatásokhoz megbízható kiindulópontként szolgálhasson. Az előbbi célt szolgálják a Mendelét és tevékenységét több oldalról megvilágító tanulmányok, az utóbbit többek között a teljességre törekvő életmű-jegyzék, valamint a kiállított fotók és rajzok lelőhelyének a megadása. A tanulmányok megírására olyan jeles szakembereket kértünk fel, akik Mendele pályafutásának közeli tanúi, munkáiban társai voltak. Az előszót Pusztai László írta, Mendele Ferenc munkásságát Horler Miklós összegezte (Mendele Ferenc a hazai és az európai műemlékvédelemben). Népi műemléki helyreállításait Gilyén Nándor, templom-helyreállításait Sedlmayr János, várhelyreállításait Nándori Klára tekintette át. Császár László Mendele emberi vonásait állította elénk (Mendele Ferenc, a munkatárs és vezető). Kaiser Anna a családról, a szülőfaluról és az ott létesítendő emlékszobáról írt. Magam a kutatás során tett néhány megfigyelésemet adtam közre. A tanulmányok kivonatait Ritoók Pál fordította angolra, a fordítást Anthony Gall ellenőrizte.