F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

ELMÉLET - Lővei Pál: A közelmúlt emlékeinek műemléki védelméről

üvegpiramissal fedte le az udvart, vöröses gránitra cserélte az eredeti, szürke és fekete gránit homlokzatburkolatot, és teljesen átalakította a bejárati rendszert. Minderre az épületet eredetileg tervező építész tevékeny közreműködésével került sor - a fenti elv nagyobb dicsőségére. (A budai várnegyed korábbi műemlék-helyreállításai között akad olyan egyéni megoldású homlokzat, amelyet az OMvH Felügyeleti Igazgatósága megóvandónak tart, és amelyért egyenesen az új használó igényei mellett érvelő, saját munkáját „lepocskondiázó" építésszel szemben kell kiállnia.) A főváros másik jellegzetes, az akkor újdonságnak számító hidraulikus technikával emelt irodaháza, a Margitszigettel szemközti Alutröszt-épület (10. ábra) (XIII., Pozsonyi út 56.; 1964-1967, Mináry Olga [1929-]) Pozsonyi úti hatását az építtető maga tette tönkre egy igénytelen újabb építmény eléépítésével, majd az utóbbi időben, már új használó idején az „ikonológiai" jelentéssel bíró, jellegzetes, fémszínű alumínium függönyfalat váltotta fel új, élénkkék burkolat, amely a Margit-híd és az Árpád-híd közti pesti Duna-part egységes, nagyjából még az eredeti, világos színskálát tükröző épületsorába vág bele brutálisan. Ez a két irodaház már nem is pótolható, a hasonló jellegű korabeli épületek közül a Hungarotex-székház (Budapest V., Szép u.; 1966, Puskás Tamás) csak gyenge, funkcionálisan is sokkal rosszabbra sikerült, ráadásul a városképbe nem is illeszkedő, túlzottan magas epigon a Chemolimpex épületéhez képest, az Országos Tervhivatal egykori székházának (Budapest V., Arany János u.; 1964-1968, Hóka László) homlokzata tagolatlan, unalmas, a beépítés a környező történeti épületszövethez nem alkalmazkodik. 7. Czigler Endre: Siófok, Lidó Szálló, 1961-1963. Korabeli képeslap