F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lővei Pál: A siklósi plébániatemplom szentélye és középkori falképei

13. Siklós, plébániatemplom. Ördög figurája az első periódusú Keresztrefeszítés-jelenetből az északi fal keleti szakaszában, restaurált állapot OMvH Fotótár. Fotó: Galacanu Efstatia nyérnyi részlete maradt meg, a fej- és alaktöredékek elhelyezkedése és mérete egy Mária halála-ábrázolásra engednek következtetni. A legalsó, lábazati sávban konzolos ívsor - stallumok részlete? - maradványa ismerhető fel. A valaha csúcsíves, majd az újkori átalakítások idején félkörös záródásúra átfaragott diadalív

26 fölött kerek mandorlában a keresztes nimbuszú, félalakos Krisztus baljával könyvet, jobbjával kulcsot nyújt a valamivel lejjebb, ugyancsak medalionban ábrázolt Szent Pálnak (X. ábra) és Péternek („translatio legis"). A kerek tükrök közti sötét háttér felületén helyenként lendületes, finom vonallal festett, fehér indadísz tűnik elő. Lejjebb kétoldalt sziklás tájban Mária Magdolna és Egyiptomi Mária szőrruhás, imádkozó figurái jelennek meg. A szentély festett felületeit egyedül itt vagdosták be a későbbi vakolat erősebb kapcsolódása céljából. A diadalívpillérek megtisztított, szentély felőli oldalán a téglafalazatban mindkét oldalon felismerhető volt a lefaragott, középkori vállpárkány kőtömbje. A diadalív nagy ívének boltöve alatt mindkét oldalon egy-egy kisebb boltöv indítását lehetett megfigyelni - feltehetően a diadalívpillérek közét egykor kitöltő szentélyrekesztő (letner) alighanem hármas árkádja szélső íveinek maradványairól van szó. (A szentély alá épített barokk kripta a diadalív közébe is benyúlik, elpusztítva ott minden korábbi réteget és építési maradványt, így a régészeti feltárás során a rekesztő alapozását és az ívekből következtethető pilléreit sem lehetett megfigyelni.)