F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

6. Pannonhalma, bencés apátsági templom és főmonostor. A templom és a főmonostor nyugati homlokzata a déli szárny metszetével, 1787. OL T. 18. No 4/3. A középkori templom nyugati harmadát a 19. század első harmadában lebontják és felépítik a klasszicista tornyot. Ekkor bontják le azt a félköríves nyugati szakaszt, amelynek az említett alaprajzon látható szokatlan formája 1988-ban arra indította Tóth Melindát, hogy felvesse a templomrész István kori datálását.

5 Több esztendeig tartó szünet után 1994-ben folytattuk a bazilikában a feltárásokat (7-8. ábra).

6 A főhajó és a déli mellékhajó nyugati végében és a toronyaljban áshattunk. Már korábban feltételeztük, hogy a toronyalj mai szintje a barokk kori járószintnek felel meg, míg a bazilika nyugati harmadában ma meglévő, a toronyaljhoz képest 30 cm-rel emelt járószintet a Storno Ferenc irányította 19. századi helyreállításakor alakították ki. Az 1876-ban befejezett felújítás során építették a nyugati, utolsó pillérpárt, az orgonakarzat alá kulissza-oszlopokat helyeztek, a korábbi kőlapburkolatot felszedték, de mélyebb szintekre - szerencsénkre - nem hatoltak.

7 A templom nyugati végében a Storno-féle feltöltés eltávolítása után kirajzolódott a klasszicista járószint. Ez a szint megfelelt - az egykori szerzetesi kórust nyugati irányból lezáró lettner maradványaira épített - templom teljes szélességében átfutó lépcső előtti szelvényeinkben már évekkel korábban megfigyelt barokk járószintnek.

8 A várakozással ellentétben itt további 30-31 cm-rel mélyebben került elő egy négyzetes téglákból kirakott padlóburkolat, amely arra utal, hogy a 17. század végi szint, az akkor átépített nyugati karzat alatt még kettő lépcsőfokkal mélyebben volt (9. ábra). A téglapadló aljzatból kiemelkedett az a pillér, amely a 18. századi alaprajzon a kórus déli lábát jelzi. A középső pillér helyett egy másodlagos helyzetű, nyolckaréjos pillérlábazatot (10. ábra) tártunk fel. Vélhetően ezen a lábazaton állott az a Herkules-csomós faragvány (11. ábra), amelyet 1859 óta ismerünk. A téglapadlót közvetve datálta a 17. század végére, Karner Egyed építkezéseinek idejére, az alatta kevesebb mint 10 cm-rel jelentkező újabb burkolat. A téglák itt is hiányoztak, csupán a habarcslenyomatban megfigyelhető téglabélyegek APM - határozták meg korát: Magger Piacid (1647-1667) apát idejére.