F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

TANULMÁNY - Plank Ibolya - Csengel Péter: Mai Manó fényképészeti műterem- és bérházának építéstörténete

magastető máig híven őrzi az eredeti padlástér szerkezetét. Az eredeti terveken a tető gerincét koronázó díszes öntöttvas rácsa ma már nem látható (14. ábra). Az épület viszonylag keskeny főhomlokzata, annak a bejárattól a koronázó párkányig húzódó építészeti elemei valamint az egyes szintek egyedi és nívós díszítése, a műteremház funkciójának kiemelése mellett, a tulajdonos díszítő hajlamát és a kor ízlésvilágát is tükrözi. Ugyanez mondható el a belső terek kialakításáról is. Az épület tengelyében modern, jellegtelen kapu mögött hosszan elnyúló előcsarnok vezet az utólag beépített udvar és a lépcsőház felé. Öntött terrazzo padlóburkolatában kirakva ma is látható a vendégeket egykor köszöntő SALVE felirat. Az előcsarnok oldalfalában helyezkednek el a néhai kirakatszekrények gazdag gipszstukkóval keretezett fülkéi (15. ábra). Az előcsarnokban lépcsővel emelt szintről indul a félemeleti galériaszint lépcsőkarja a tulajdonos, MM névmonogramjával ellátott kovácsoltvas korlátú márványlépcsőivel (16. ábra). A lépcsőkar indításánál egy kandeláber áll, amely hajdanán a kirakatszekrényeknek is helyet adó elegáns teret világította meg.

57 A galéria mennyezetén puttókat ábrázoló, aranyozott keretbe foglalt táblakép látható (IV. ábra).

58 Mai Manó I. emeleti irodája és lakása nem annyira az alaprajz átalakításában, mint belső berendezésében sínylette meg az elmúlt évtizedeket. Az I. emeleti folyosó udvarra néző hármas ablakának maratott mintás üvegtáblái ma is láthatók. A lakás zárt folyosóról nyíló előszobáját az oldalfal elbontásával és a bejárati ajtó elfalazásával már megszüntették. Az egykori iroda egyik ablakát a mai napig is működő bejárattá alakították (17. ábra). Ezzel egyidőben alakították át az előszobából másik irányba nyíló mellékhelyiségeket is. Sajnálatos módon így pusztult el a lakás legutóbbi időkig megmaradt, igen reprezentatív kialakítású, Zsolnay csempével burkolt fürdőszobája is. A teljes utcai frontot elfoglaló, mennyezeti és falistukkókkal díszített szobák és a kisebbik teremből nyíló, két lépcsővel emelt szintű hálófülke viszont elkerülte az átalakítást. Eredeti állapotban maradt meg a két lakószobát elválasztó míves, metszett üvegbetétekkel ellátott, széles tolóajtó is (19. ábra). Az 1930-as évek berendezését idézi a majolika villanykandalló és a hatalmas díszkeretben álló velencei falitükör is. Az I. emelet helyiségeit évek óta az Autóklub bérli és használja. A II. emeleti volt műteremhez vezető előtérben, a lépcső érkezőjét tartó szegecselt vasoszlopokat és a mennyezetet helyreállított gipszstukkók borítják. Az előtér lábazatát betétdíszes faburkolat borítja, a falakat puttófejes stukkókat hordozó pillérek tagolják. A teljes utcai frontot kitöltő felvételi terem (18. ábra) ma egy vasszerkezetes, a főhomlokzat felől kibővített, keskeny kiülésű zárt erkéllyel ellátott egységes, üres tér. A síkmennyezetes termet itt is stukkók díszítik. A terem sarkából induló, egykor a tulajdonos számára a belső közlekedést biztosító lépcsőfeljáró - funkciójából kiiktatva ugyan -, de ma is látható. A terembe vezető duplaszárnyú, historizáló ajtó maratott üvegbetétjében Mai névmonogramja látható. Alaprajzi változások ezen az emeleten is jobbára a mellékhelyiségek esetében történtek. Az egykori felvételi terem kiszolgáló helyiségei óhatatlanul az új tulajdonosok igényei szerint alakultak egészen napjainkig.