F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

TANULMÁNY - Plank Ibolya - Csengel Péter: Mai Manó fényképészeti műterem- és bérházának építéstörténete

a két utcai szoba között egy boltozott folyosó szolgálta a közlekedést, ez az elképzelés azonban csak a tervezőasztalon létezett, a valóságban sohasem épült meg. A padlást a már említett retoucher terem mellett további fényképészeti helyiségek: a labor, a cachir, a másoló, a polichromie és egy hosszú reproductiós terem foglalta el (9. ábra). A tulajdonos 1894. május 2-án tervmódosítást nyújtott be a II. és III. emelet belső beosztására (10. ábra), egy kialakítandó nyitott teraszra, valamint a homlokzat megváltoztatására vonatkozóan (11-12. ábra).

40 Az építési engedély kiadását megelőző helyszíni szemlére egy hónap múlva került sor, melynek eredményeként Budapest Székesfőváros Tanácsa javasolta az építkezés folytatásához szükséges engedélyek kiadását.

41 Újabb egy hónap múlva, 1894. július 5-én már a háromemeletes ház lakhatási engedélyét kérvényezte a fotográfus.

42 Tekintsük át azonban a műteremépület átadását szinte közvetlenül megelőző változtatásokat. A II. emeleti váróterem udvari homlokzata, a lépcsőfeljáró érkezőjénél, a korábbinál sokkal elegánsabb díszítést kapott. A terem eleganciáját Róth Miksa császári és királyi udvari üvegfestő által készített, színes üvegablakok emelték (V. ábra). A centrálisán elhelyezkedő előszobához csatlakozott az öltöző (toalett), a váróterem és a műterem. A napfényműterem oldalsó részéből nyíló, kelléktár szerepét betöltő háttért a korábban tervezett közlekedő folyosóból alakították ki. Innen két kis munkaszobába, a laboratóriumba és egy kisebb helyiségbe (valószínűleg kazettatöltőbe) lehetett jutni. A terven a II. emelet hátsó traktusát - a korábbi lakások helyett - teljes egészében laboratóriumi helyiségek foglalták el. Az átalakítás eredményeként nagyobbak lettek a vendégek előkészületeit szolgáló mellékhelyiségek, és jobb elhelyezést kaptak a fényképészeti kellékek, festett hátterek, valamint a könnyen mozgatható tárgyak is. Lényegesen megnőtt a laboratóriumi helyiségek száma, és nem utolsó sorban szebbek lettek a váróterem ablakai is. A III. szint utcai homlokzata és belső tere is teljesen átalakult (12. ábra). A korábban kigondolt utcai szobák helyett nyitott teraszokat alakítottak ki, melyek az alattuk lévő szint üveg napfénytetőzetét fogták közre. A teraszok mögött húzódó terekben egybenyitható, három szobából álló lakrészt építettek, belső műtermi feljárattal. Innen gondoljuk, hogy eredetileg a tulajdonos ezt a szintet is magának építtette. A hátsó épületszárnyban a kamrával ellátott konyha és a cselédlakás kapott helyet. A hátsó lépcsőnél induló függőfolyosó, a korábbi elképzelés szerint, egyik emeleti szinten sem fordult volna át az utcai szárny udvarra néző homlokzata elé. Az új terv ezt oly módon változtatta meg, hogy a III. emeleten kiépült a függőfolyosó másik beforduló szakasza is, amely a kétszintesen beépített tetőtérbe és a padlásra vivő, a főfal mögé behúzott csigalépcsőhöz vezette a közlekedést. Az átalakítás során a fő épületszárny szobáinak száma ugyan csökkent, de a korábban beépítésre szánt teraszok felszabadítása nyitottabbá és elegánsabbá tette az épület belső tereit. A padlástér fényképészeti részének kialakítása úgy módosult (13. ábra), hogy a korábban osztatlan térnek tervezett retus-terem helyére, az utca felé néző sok-