F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

TANULMÁNY - Plank Ibolya - Csengel Péter: Mai Manó fényképészeti műterem- és bérházának építéstörténete

A fényképészet tehát, sokoldalú szolgáltató és művészi tevékenysége révén, dinamikusan fejlődő szakmává változott a 19. század folyamán. Ennek következtében -, különösen a századforduló éveiben - képes volt helyet szerezni magának a kor reprezentatív és kevésbé reprezentatív igénnyel emelt épületeiben, sok esetben önálló építkezések formájában. Egy-egy új atelier megnyitása - különösen ha neves fotográfusról volt szó - mindig jó hírnek számított a fényképezkedni vágyó közönség számára. Hasonló érdeklődés vezérel bennünket is, amikor megkíséreljük rekonstruálni a fotográfia műtermek típusait: az 1850-80 között épülteket a fellelhető építési tervrajzok, a korabeli dokumentumok alapján, az 1880-1910 között épülteket mindezeken túl, a valamikor műtermet befogadó, ma is álló épületek helyszíni vizsgálata segítségével. A fényképeket hordozó kartonok hátlapjai is számos esetben információt nyújthatnak. A fényképész céget reklámozó grafikai nyomatok közül, a műtermek külsejét sematikusan megörökítő verzókra gondolunk. Az 1873 előtt épült híres műhelyeket kivétel nélkül elsöpörték a városszabályozás munkálatai, az utána épültek közül jó néhány szinte nagypolgári pompával élte életét egészen az I. világháborúig. Jelen tanulmányunkban egy századvégi, ma is álló műterem-bérház építésének és használatának történetét vázoljuk föl napjainkig. A VI. Nagymező u. 20. számú műterem-bérház építéstörténete Mai Manó császári és királyi udvari fényképész háromemeletes és hatszintes műteremháza az egyik legforgalmasabb és legnépesebb városrészben, a Terézvárosban épült fel 1894-ben Nay Rezső és Strausz Muki

2S tervei alapján, a Nagymező utca 20. szám alatt.

29 Az Andrássy út közvetlen közelében álló ház nem csupán francia hatást tükröző, különlegesen szép neoreneszánsz stílusú főhomlokzatával, hanem belső kialakításával és részletmegoldásainak szépségével is kiemelkedett korának műtermei közül. „... A tulajdonos Mai Manó izzig-vérig fényképész ember volt, aki művésze és szerelmese volt hivatásának..." írták róla 1935-ben.

30 A fotográfus elsősorban a modern fényképészet igényeinek megfelelő műteremnek építtette házát és csak másodsorban bér-, illetve lakóház céljaira (1. ábra). Mai Manó (1855-1917) fényképész és szakíró a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője volt, 1885-től udvari fényképész. Apja, dr. Mai Henrik (1809—?) bölcseleti és orvosdoktor főreáliskolai tanárként dolgozott Budán. Mivel felesége halála után már nem tudta eltartani gyermekeit, fiát - gimnáziumi tanulmányait félbeszakítva - Kalmár Péter Andrássy úti fényképész műtermébe adta segédnek. A szakma alapfogásainak elsajátítása után Mai Manó Borsosnál és Kollernél dolgozott tovább. Később Leopold Bude mellett tökéletesítette tudását Grazban, miközben magánúton letette érettségi vizsgáit. Hazatérve ismét Koller műtermébe került laboránsnak. 1878-ban Békéi fényképész özvegyével társult, és „Mai és Társa" néven nyitottak műtermet, amely az Andrássy út elején, egy beépítetlen telken állt. Négy év múlva el kellett hagynia a telket, mert ide épült föl a Saxlehner-