F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KITEKINTÉS - D. Mezey Alice - Tóth Mária - Szentesi Edit - Káldi Gyula: Középkori kváderépületek restaurálása Alsó-Ausztriában és Bajorországban. Beszámoló az 1994 márciusában tett tanulmányútról

komolyan károsította, s a dóm melletti egykori St. Ulrich-templom déli kapuján a viszonylag kemény kövön a próbafelületeken krá teres kipattogzást idézett elő, ezért azóta a dómon a legérzékenyebb és helyben megőrzendő faragványokat egy restaurátor-munkacsoport konzerválja mikroszemcseszórásos tisztítás után, Hannes Dauer vezetésével. A homlokzat tisztítása során ezeket a különleges aprólékosságot igénylő felületeket „kihagyták", kezelésük még folyamatban volt. Dauer úr a helyszínen, a déli kapu előtt, amelyen a tisztítási mintafelületek kiértékelésénél tartanak és egy előadás keretében, dokumentációkat és diákat bemutatva részletesen ismertette velünk az általuk használt eljárásokat és ezek hatását, valamint az általuk kipróbált lézeres tisztításról szerzett tapasztalataikat. A beavatkozásokat megelőzően is ásvány-kőzettanilag felmérték és értékelték az előforduló kőtípusokat, illetve ezek mállási termékeit és korróziós állapotát. Laboratóriumi vizsgálatokkal határozták meg minden egyes típusra az alkalmazandó tisztítási és konzerválási eljárást. A laboratóriumi tesztek alapján elkülöníthető esetekben - a kő porozitása, vegyi összetétele, fizikai állapota, felületi átalakultsága azaz mállottsági foka alapján - a számításba jöhető eljárásokat az adott esetre mintafelületeken próbálják ki, ezeket láboratóriumban ismét tesztelik, és csak ez ismételt teszt eredmények alapján döntik el a tisztítás és konzerválás módját. A restaurálási terven a különféle károsodás-fajtákat és azok mértékét eltérő színekkel, a hozzájuk rendelt tisztítási metódust számokkal jelölték. Az így feltérképezett kőállapotokat gondosan dokumentálják. Például a fotódokumentációba nemcsak a felvétel idejét rögzítik, az időjárást, a film típusát, de egy szellemes módszerrel - a felületre helyezett kis kúptesttel - a fény beesési szögét is azért, hogy a beavatkozások hatását minél pontosabban, azonos körülmények között értékelhessék. Ha szükséges (például homokkő esetében kálcitos mikroszemcseszórásos tisztításkor), már a tisztítás előtt és közben szilárdítanak; nem nagy felületeken, a tisztítás előtt paraloiddal pontszerűen rögzítenek, amit nem mindig oldanak vissza. Ha a felületi kéreg alatt található az elkorrodált réteg, injekcióval a mélyebb rétegeket tömítik és nem felületi kezeléssel szilárdítanak. A lézeres tisztítást a bajor gyakorlatban egyelőre nem alkalmazzák, de a regensburgi dómon francia közreműködéssel kipróbálták, azaz összehasonlító felületeket készítettek az összes alkalmazott eljárással, és a tapasztalatokat kiértékelték. E felületek különbségi analízisének eredményeivel volt módunkban megismerkedni. A lézeres tisztítás jobban fókuszálható mint a mikroszemcse szórás, homokkő esetében annál jobbnak ítélik, de a mészkő esetében a vékony kéregben pusztuló felületről lerobbantotta a lógó lemezeket, így a felületi festékréteget is, sőt a festék anyagában kémiai elváltozásokat is okozott, a piros pigmenteket elbarnította. Hátránya még az is, hogy érdes felületet produkál (a mikroszemcse és a JOS simát!), a kráterekben a szennyeződés megül, nagyon kedvezőtlen megjelenésű sérülékeny felületet eredményez. Az óriási épületen a restaurátor munkacsoport által nagy gondossággal kezelt felületek összességében nagyon kis hányadot tesznek ki, azonban bennünket Ják szempontjából az ezeken alkalmazott eljárások érdekeltek leginkább.