F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KITEKINTÉS - D. Mezey Alice - Tóth Mária - Szentesi Edit - Káldi Gyula: Középkori kváderépületek restaurálása Alsó-Ausztriában és Bajorországban. Beszámoló az 1994 márciusában tett tanulmányútról

dozó műtárgyak restaurálása olyan beavatkozás, amely azok fizikai állapotának megtartása vagy javítása közben esztétikai változásokat is okoz. E szükségszerű változások lehetséges minimumra szorításának módjairól és lehetőségeiről, a legkíméletesebb eljárásokról, alkalmazásuk módjáról és a kezelés utáni esztétikai megjelenésről szerettünk volna tapasztalatokat szerezni. A tanulmányút útvonalát és a szakmai konzultációkat úgy szerveztük tehát meg, hogy a kőtisztítási és kőkonzerválási eljárások legfrissebb eredményeivel, az alkalmazott berendezésekkel, a restaurátor dokumentáció készítésének módszereivel ismerkedhessünk meg, betekintést nyerhessünk az azokat megelőző nagyműszeres anyagvizsgálatok szempontrendszerébe, és hasonló munkák helyszínein lehetőleg az azokon dolgozó szakemberekkel vitathassuk meg a problémákat. Már csak azért is, mert arra is kíváncsiak voltunk, hogyan találják meg az ilyenfajta, egymástól távol eső tudomány-területekről jövő szakemberek a komplex együttműködést igénylő munkában azt a közös nyelvet és látásmódot, amely a felvetődő kérdések megtárgyalására alkalmas. Ezeken kívül módunkban volt látni - egyebek mellett - a jáki templom 13. századi építéstörténete és mesterkérdései szempontjából igen fontos épületeket és gyűjteményeket; utunk e művészettörténeti vonatkozású tanulságairól azonban nem itt adunk számot. A tanulmányút résztvevői Osgyányi Vilmos, Rákos Péter, Sütő József kőszobrász restaurátorok, Tóth Mária geofizikus, Káldi Gyula, Gál Tibor építészek, dr. Tóth Melinda, D. Mezey Alice és Szentesi Edit művészettörténészek voltak. Alsó-Ausztriában két kváderépület elkészült restaurálását tekintettük meg. A tullni Háromkirályok kápolnát az osztrák műemléki hivatal 1978-ban konzerválta Steinfestigeres szilárdítással és hidrofobizálással.. E konzerválás hatását 1993-ban az osztrák kollégák a bajor műemléki hivatal szakembereinek bevonásával kontrolivizsgálatoknak vettették alá, s az eredmények jónak bizonyultak, a hidrofobizálás öt év elteltével nem vesztett hatásából. A tapasztalatok megbeszélésére nemzetközi tudományos tanácskozást is rendeztek Kvarc-homokkő az alsó-ausztriai műemlékvédelemben címmel, ezen sajnos egyetlen magyar szakember sem vett részt, pedig úgy tűnik, az Alsó-Ausztriában alkalmazott építőkövek jellege nagyon hasonlít a Nyugat-Magyarországon alkalmazottakhoz. A schöngrabemi plébániatemplom addig felületkezelt homlokzatrészeinek restaurálásával már 1990-ben Jakon volt alkalmunk első kézből megismerkedni. Akkor egy nagyszabású szakértői megbeszélés résztvevőinek Manfred Koller az osztrák műemléki hivatal restaurátor műtermeinek vezetője és Hubert Paschinger a restaurátor műtermekhez kapcsolódó természettudományos laboratórium vezetője részletes dokumentáció bemutatásával ismertették azokat a vizsgálatokat, melyek a beavatkozásokat megelőzték és kísérték, valamint magát az eljárást, azaz azt a módszert, melyet Manfred Koller előszeretettel szorgalmaz a homokkőből készült, szabad ég alatt álló - nemcsak középkori hanem barokk - épületek és műtárgyak védelmére; a felületek vékony mésztejes réteggel való bevonását. A réteg - elvileg olyan vékony, hogy a kőtextúra és kőkiosztás érzékelhető marad, s az eredeti kőszínnek megfelelően színezik. Schöngrabemben a déli homlokzat keleti szakaszában a kváderfelületek mélyen, rétegesen mállottak, az eredetileg gazdagon profilált lába-