F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
KITEKINTÉS - Németh Györgyi: Az ipari örökség megőrzésének tapasztalatai a fejlett országokban
a belga Guido Vanderhulst állította össze és továbbította az ICOMOS-hoz Henry Cleere közreműködésével. Az ajánlásokat a gondosan kiválasztott ipari épületekhez nagy körültekintéssel fogalmazták meg, úgy, hogy a hagyományos építészeti értékekhez szokott World Heritage Committee tagjai is felismerjék és elfogadják az újfajta jelölések fontosságát. Az argentin Jorge Gazaneo a történeti értékű ipari épületek nagyobb megbecsülése érdekében azt javasolta, hogy a TICCIH működjön együtt a DOCOMOMO-val.. A TICCIH harmadszorra is újjáválasztott elnökének, a francia Louis Bergeronnak fő törekvése, hogy minél több államot vonjon be a szervezetbe. Ennek eredményeképpen a kanadai konferencián már több dél-amerikai ország és Mexikó is képviseltette magát a fejlett nyugati államok és a fokozatosan bekapcsolódó volt európai szocialista országok mellett. Afrikának azonban egyetlen országával sem sikerült még tartós kapcsolatot teremteni, s Ázsiából sem érkezett a japánokon kívül más résztvevő. A szervezet bővülése felvetette a szervezet átalakításának a szükségességét. Az önkéntes alapon végzett munkáról a professzionális működésre való áttéréshez állandó székhelyre és titkárságra lenne szükség, de megfelelő anyagi eszközök híján a probléma egyelőre megoldatlan maradt. Magyarországon lassan honosodik meg az ipari örökség kifejezés, bár az ipari emlékek megőrzéséért végzett tevékenység korántsem volt ismeretlen az elmúlt évtizedekben. A számos eredmény közül csak jelzésként említem meg a műszaki múzeumok hálózatát, az újmassai őskohó helyreállítását, az egykori városi malomból kialakított kulturális központot Miskolcon és szállodát Mosonmagyaróvárott, a Szabadtéri Bányászati Múzeumot Tatabányán, a népi építészeti emlékek megmentése közben megóvott túristvándi vízimalmot vagy a verpeléti kovácsműhelyt, az MTA Veszprémi Területi Bizottságának Kézművesipari Munkabizottsága által végzett tárgyi forrásfeltáró tevékenységet, a szakmai történeti egyesületek között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület működését. Ezek mellett néhány kiváló egyéni teljesítmény is született, mint például Kiszely Gyula és Kiss László máig egyedülálló nyilvántartása az ipari műemlékekről 25 vagy Császár László új építészeti területeket feltáró munkája. 26 Komoly hiányosság azonban, hogy az Országos Műszaki Múzeum nem jutott saját kiállítási területhez. A gazdaság szerkezetének szükségszerű átalakítása a fejlett országokéhoz hasonló problémákat vetett fel az ipari örökség tekintetében, azzal a különbséggel, hogy egyidejűleg a tulajdonviszonyok és a politikai rendszer átalakításából származó problémákkal is meg kell küzdeni. Nehézségeket okoz a privatizáció, melynek során a befektető saját gazdasági érdekeit tartja szem előtt, s nem a kultúra értékeinek megőrzését. Sajátos kísérőjelenségként merül fel olykor a tulajdonjog tisztázatlansága. A termelésből újonnan kikerülő ipari emlékekkel együtt sodródnak veszélybe korábban megmentett értékeink, mert a vonatkozó régi törvények már nem állják meg a helyüket a megváltozott körülmények között, az újak megalkotására pedig még nem került sor, vagy ha igen, akkor nem eléggé körültekintően. Nem megfelelően kidolgozott és körülhatárolt az ipari emlékek megőrzéséért felelős intézmények feladatköre, kevés a kérdésben járatos alkalmazott szakemberek száma.
