F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
KITEKINTÉS - Németh Györgyi: Az ipari örökség megőrzésének tapasztalatai a fejlett országokban
KITEKINTÉS Németh Györgyi AZ IPARI ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSÉNEK TAPASZTALATAI A FEJLETT ORSZÁGOKBAN Az ipari örökség megőrzésével foglalkozó nemzetközi társadalmi szervezet, a The International Committee for the Conservation of the Industrial Heritage (TICCIH) 1978-ban alakult meg a svédországi Grangardeban, a téma iránt érdeklődő szakemberek harmadik nemzetközi konferenciáján. Ekkor vált általánosan elfogadottá az „ipari örökség" terminus, mellyel kifejezésre került, hogy sokkal szélesebb a kutatandó terület, mint ahogy 1973-ban az angliai Ironbridge-ben tartott első konferencia címében - Ipari műemlékek megőrzése - megfogalmazták. 1 Az ipari örökség (industrial heritage, patrimoine industriel) azonban nem szorította ki a kezdetektől szintén használatos iparrégészet (industrial archeology, archéologie industrielle) elnevezést, amely Magyarországon nem az egész diszciplínát, csupán annak egyik jól körülhatárolt, a hagyományos értelemben vett régészet részét képező területét jelöli. 2 A TICCIH 1992-ben kidolgozott alapszabálya értelmében az iparral kapcsolatos ingó és ingatlan tárgyak, írásos dokumentumok valamint a termelésben résztvevő emberek szóbeli visszaemlékezései együttesen alkotják az ipari örökséget. 3 A fejlett országokban ma az ipari tájkép védelme áll az ipari örökség megőrzéséért végzett munka előterében, mert felismerték az iparosítás rendkívüli környezetformáló hatását. Lehetőség szerint az ipari táj egészben való megőrzésére törekednek, hogy ne semmisüljön meg a tájképi együttes összefüggéseinek a rendszere, ami könnyen bekövetkezhet, ha csak egy-egy épület, szerkezet vagy mérnöki műtárgy fennmaradásáról gondoskodnak. 4 (Olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak az ipari tájképnek, hogy 1990-ben „Ipar, ember és táj" címmel rendeztek nemzetközi konferenciát, a hollandok és a németek pedig közösen számolnak be majd tapasztalataikról az 1995-ben megrendezendő „Az ipari kultúrtáj megőrzése: esély és kockázat" címet viselő tanácskozáson.) Tágan értelmezik az ipari épület fogalmát, mivel a gyárépületek mellett beleértik a feldolgozó iparágak termelésével kapcsolatos egyéb tevékenységek - nyersanyag- és energiatermelés, szállítás és közlekedés - létesítményeit is. A munkások számára épített és életkörülményeiket tükröző lakóházakat, egész kolóniákat szintén az ipari épület kategóriájába sorolják. 5 A tárgyi emlékek másik csoportjába a hagyományosan a műszaki múzeumokban őrzött tárgyak tartoznak. Új szempont azonban, hogy jobb az ilyen tárgyakat eredeti helyükön in situ megőrizni, ha lehetőség van rá, mint múzeumba szállítani. 6