F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

SZEMLE - Hugo Brandenburg-Sebastian Storz: A római S. Stefano Rotondo ókeresztény templom régészeti és épületkutatása. Munkaközi beszámoló I-II. (Vukov Konstantin)

püspökének a telket, ahol a börtönnek használt kaszárnya állott. A kutató-szerzők szerint a templom igazából már készen állt, amikor a főpapi krónika szerint Simplicius pápa fölszentelte. Az adományozó III. Valentinianus császár volt, így valószínűleg az alapító is, mivel Simplicius nevéhez nem a „construxit" illetve „fecit" járul, hanem csak „dedicavit" a Liber Pontificalisban. A kaszárnyát lerom­bolták és az alapfalak közé cseréptörmeléket töltöttek, amelyet valamilyen más he­lyen volt lerakóhelyről hoztak ide. Szent István első vértanú ereklyéit 415-ben lel­ték fel Palesztinában, s ezután az évszázad közepén rohamosan terjedt a szent tisz­telete. A jeruzsálemi Szent Sír-bazilika egykori gyűrűs építménye szolgáltatott mintát a rotunda-formára, amelyet a diadalmas kereszt motívumával (a konstantinápolyi Apostolok-temploma tiszta kereszt alaprajzú) terekben megnyilvánulóan is kiegé­szítettek. Ilyenformán az emléktemplom térkompozíciója nem a római mauzóleu­mokból vezethető le. Nem állja meg a helyét az a nézet sem, hogy a rotunda egy „bekunkorított" bazilika lenne. Külön kutatási és restaurálási feladatot jelentett az egyetlen épen maradt su­gár irányú keresztszárny, a S. Primus és Felicianus vértanúk kápolnájának pado­zata. Felismerhetők voltak a kora keresztény kori kőberakásos padló maradványai, az elbontott reneszánsz téglapadló alatt. Egyébként a kápolna ma a középtér felé két 3/4 oszloppal tagolt, négy íves nyílással van összekötve, eredetileg azonban négy szabad oszlop állt öt íves nyílással. Az oldalfalakon Gerő László is észlelte az egy­kori, diagonálszektorokra vezető nyílásrendszer súrolt fényben való kirajzolódását (ezt Canina felmérési rajza jól mutatja). A 100 m 2-t kitevő padozat alapos és alak­hű felmérését elvégezték, régészeti kutatással egybekötve (8. ábra). Az egykori több­színű, geometrikus mintájú kőpadló maradványait (opus sectile építési módban) sír­gödrök beásásai megszakították. A maradványok szerint a kövek vastagsága elég­gé eltérő volt, ezért antik darabok újrahasznosításáról lehet szó. A kőanyag több helyről származik, többféle fajta: Carrara, Cipollino, giallo antico, greco scritto, pavnazetto, porfír, rosso antico, szerpentin és verde antico. A padozat arra utal, hogy az egész templomot nagyon nagy ráfordítással, gazdag belső kiképzéssel lát­ták el, amely csak az egykori Konstantin kori Latiráni- és Szent Péter-bazilikáéhoz volt mérhető. A szerzők kitűnő beszámolójának II. részét a S. Primus és Felicianus-kápolna díszpadozata kutatásának és restaurálásának (9-10. ábra) valamint rekonstrukciójá­nak szentelik, kiegészítve a restaurátorok, névszerint Enrico Cerami és Monica Folcini referátumával. A kutatásról lényegében az első részben kapunk összefogla­lót. Számunkra rendkívül érdekes a restaurálás módszerének leírása, mivel - más korból ugyan -, de hasonló megoldandó feladattal szembesülünk az esztergomi vár­ban a „Kaszárnya" előtti teraszon feltárt kőberakásos padló töredéke esetén. (Ma védőtető és védőpadló alatt vannak a maradványok.) Az ismertető úgy véli, hogy a részletes feldolgozás, netán egy fordítás külön hasznos lenne. Néhány mondatot érdemel a S. Stefano Rotondo jelenlegi kutatásának szer­vezése. A templom ma is a Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum tulajdona; működő liturgikus hely. A római műemlékfelügyelőség munkái során merült fel az igény egy részletes feltárásra, amely valóban alapja lehet a felújító,

Next

/
Thumbnails
Contents