F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

SZEMLE - Hugo Brandenburg-Sebastian Storz: A római S. Stefano Rotondo ókeresztény templom régészeti és épületkutatása. Munkaközi beszámoló I-II. (Vukov Konstantin)

7. Róma, S. Stefano Rotondo. Agyagcsöves boltozatindítás maradványa. Hugo Brandenburg Sebastian Storz: Die Frühchriestliche Kirche S. Stefano Rotondo in Rom. Ärcheologische Bauuntersuchung. Ein Zwischenbericht (I.) Das Münster, 1993/4. 279. 4. kép. Reprodukdó: Hack Róbert keríthető legyen, s a tambur ablakainál is könnyen kialakíthatók a fiókboltozatok. Ez a boltozás a teret fiókos félgömb alakban vagy pedig esernyő-kupolaszerűén fedhette, s nyilván a fedélszék a kupolaszerkezetre támaszkodhatott. Hidraulikus emelőkosaras állvány segítségével 1986-ban megvizsgálták a bemélyedő boltvállakat, különösen az ablakfülkék zónájában. Valószínűleg a többszöri tatarozás miatt sajnos nem találtak agyagcső maradványokat, de az ablakbéllet vakolatából felleltek eredeti foltokat. Eszerint megállapítható volt, hogy az ablakok ívének vállától indult valaha a kupola, amelyet mozaikdíszítés borított (írott forrás is utal rá). A tamburon levő szabályos lyukak pedig egykori inkrusztált kőlapburkolatra utalnak, ahogy Cronaca Uffizi-beli rajza mutatja. Egyébként hasonló agyagcsöves kupolaszerkezet ismert Ravennából a Neon-baptisztériumból és a S. Vitale-ból valamint a milánói St. Lorenzóból. Ez utóbbi épület kupola fesztávja azonos nagyságrendű a mi templomunkéval. A rotunda nagyszabású építészeti koncepciója a környékbeli ásatások eredményeivel összevetve arra utal, hogy az 5. században tudatos városrendezési elképzeléssel telepítették a nagy keresztény templomokat a környéken (pl. Laterán), miként rotundánkat is. Ugyanis az egykori római katonai létesítmények telke állami maradt, tehát a császár rendelkezett fölötte. így a császár átengedhette Róma