F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

SZEMLE - Hugo Brandenburg-Sebastian Storz: A római S. Stefano Rotondo ókeresztény templom régészeti és épületkutatása. Munkaközi beszámoló I-II. (Vukov Konstantin)

Gerő László (1909-1995) emlékére Hugo Brandenburg - Sebastian Storz A RÓMAI S. STEFANO ROTONDO ÓKERESZTÉNY TEMPLOM RÉGÉSZETI ÉS ÉPÜLETKUTATÁSA. Munkaközi beszámoló I-II. Das Münster 1993. 4., 1994. I.

1 Ötven évvel Gerő László ugyancsak e témát tárgyaló könyvének

2 megjelenése után új kutatásokról olvashatunk, mintha a S. Stefano két német kutatója éppen köszönteni kívánta volna a 85 éves professzort. Az igazság az, hogy Gerő László kiváló és alapos tanulmánya a szerzők előtt nem volt ismert (miként a KoldevveyTársaság 1992. évi duderstadti ülésén Storz előadása utáni beszélgetésünkből kiderült). E recenzió írójától kapták meg a könyv olasz nyelvű szövegváltozatát és a legfontosabb ábrák levonatát. Storz úr szíves támogatásával ismertethetjük az 1978tól (kihagyásokkal) folyó kutatás eredményét. A két német kutató célkitűzése a legteljesebb ismeretszerzés az épületről, annak sorsáról, és az eredeti építészeti koncepció megbízható rekonstrukciója. A római Caelius halmon, a Laterántól kb. 700 méternyire áll a Liber Pontificalis krónika szerint Simplicius pápa (468-483) által felavatott emléktemplom Szent István vértanú tiszteletére (1-2. ábra). A rotunda a magyarok nemzeti temploma Rómában. V. Miklós pápa az akkor üresen álló toldaléképületet, kolostort a magyar pálos rendre bízta 1454-ben. 1574-ben csak egyetlen magyar pap élt benne, aki jezsuita volt. Az újjáépülő Szt. Péter bazilika melletti szentistváni zarándokház úgy elromosodott, hogy helyette XI. Ince pápa a 17. században a S. Stefano Rotondót ajánlotta a magyaroknak. Ekkor már egyesített volt a német és magyar zarándokintézmény, a Collegium Germanicum et Hungaricum. így Szt. István magyar király kultusza a templomban épített új kápolnában éledt újra VI. Pius pápasága idején a 18. század közepén. Az emléktemplom méretében illeszkedik a konstantini, császári alapítású nagy templomokhoz, de egyedülálló formája - központi szervezésű, többszörösen gyűrűs tereivel - elüt még a más, ókeresztény centrális építményektől is. Ma az egykori kompozícióból a majdnem 23 méter átmérőjű és hasonlóan magas kerek középtér, valamint egy ezt körülövező, kb. 10 méter széles szakasz maradt meg (3-5. ábra). A II. világháború után állaga olyan mértékben romlott, hogy az olasz műemléki hatóság állagvédelmi munkákba kezdett a 60-as, 70-es években. Ugyanezen-