F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

SZEMLE - Nemzetközi folyóiratszemle. Kunst+Architektur in der Schweiz, Die Denkmalpflege, Information zur modernen Stadtgeschichte (Droste Balassa Zsuzsanna)

nál kisebb figurák kidolgozása a munka különböző fázisaiban valószínű egy hosszirányú repedés következtében abbamaradt. így valószínűleg sohasem került eredetileg tervezett helyére. A három oldal három figurája: angyal. Mária és egy szolgáló egy Angyali üdvözlet szereplőiként értelmezhetőek. A figurák stílusa, a redőkezelés párhuzamai a sváb könyvművészetben találhatóak. Ez alapján datálja a szerző az 1150-es évekre. A 261-268. oldalakon Adolf Keink: Romanische Vorfahren gotischer Wasserspeier (A gótikus vízköpők román előzményei) című cikk található. A zürichi székesegyház emporiumának zárókövein, a kerengő északi homlokzatán található állat- és démonábrázolások áttételesen a gótika vízköpőinek előzményei. Az elzászi 12. századi templomokon (például rossheimi Szent Péter és Pál plébániatemplom) hasonló ábrázolások már a külső homlokzaton jelennek meg. Laonban és Reimsben kapcsolódik aztán először össze, 1220 körül, a vízelvezetés praktikus szempontja belső szenttér védelmét szolgáló állat és démonábrázolások megjelenésével. Uli Beleffi Sotriffen cikke a 269-276. oldalakon a schaffliauseni Mindenszentek kolostorhói származó lunettákat mutatja be (Die Lünetten aus dem Kloster Allerheiligen in Schaffhausen). Az 1921-23-as újjáépítési munkák során fedeztek fel a schaffhauseni kolostor nyugati falában egy sor félkör alakú domborművet figurális és a kőkereteken felírásos faragással. Ezek egy nagyszabású mártírciklus részei lehettek. Szent István, Szent Lőrinc, Keresztelő Szent János-ábrázolások azonosíthatóak ikonográfiailag biztosan. Mivel az időjárás káros hatásai nem láthatóak a domborműveken feltételezhetően egy belső térben, talán egy nagy előcsarnokban voltak láthatóak. Valószínű a reformáció idején távolították cl őket eredeti helyükről, és használták egyszerű falazóanyagnak. E folyóiratszám utolsó tematikus tanulmánya az arognoi Trónoló Madonna szobor újradatálásáról szól. A 277-279. oldalakon Graziano Alfredo Vergani: La Madonna in trono di Arogno. A Santo Stefano plébániatemplomban Arognoban található egy kicsi Trónoló Madonna faszobor. A nemrégiben lezajlott restaurálás során előkerültek az eredeti festés nyomai. Ez alapján a korábban 14. századinak tartott szobrot a 12. század közepére kell datálni. Méghozzá a lombardiai-emiliai korabeli szobrokkal hozható szoros stíluskapcsolatba. A „Svájci művészet fő művei" sorozatban a brigi Stokalper-palota kerül bemutatásra. A „Műemlékvédelem" című rovat egy, a két világháború között épült munkás közösségi házat mutat be, melyet a lebontás veszélye fenyeget. A Die Denkmalpflege szintén egy régi folyóirat új címmel. Hosszú fennállása során hívták már „Denkmalpflege und Heimatschutz"-nak, „Zeitschrift für Denkmalpflege"-nek, majd a legutóbbi időkig „Deutsche Kunst und Denkmalpflege" volt a címe. A német egység után megnövekedett feladatok késztették a szerkesztőgárdát, hogy a folyóiratot korszerűsítse. Hangsúlyt kívánnak fektetni az aktualitásra, hírértékű információk közlésére. A tartományokban kiadott számos műemléki szaklap mellett átfogó képet kívánnak nyújtani a német műemlékvédelem legfontosabb eredményeiről, eseményeiről, elvi és gyakorlati problémákról. A folyóirat A/4 formátumú. Egy szám közel száz oldal terjedelmű. Egy évben kétszer je-