F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: A királynét kiállítani nem kell félnetek. Kiállítás az Andechs-Merániakról Andechsben (1993)

5. Angyal- és király fej a pilisszentkereszti Gertrudis-síremlékről, 1230 körül. Magyar Nemzeti Galéria. 1995. Fotó: Szepsi Szűcs Levente azokkal együtt adományozta 1317-ben a plébániát és a kápolnát az ebersbergi kolostornak, amely így az ereklyék hiteles őrzője és a zarándoklatok letéteményese. A kompilációk forrásai részben ismertek: különböző, részben eleve mondai elemeket tartalmazó kolostor- és családtörténeti művekből, pápai oklevelekből, valamint a diesseni ágostonos kanonokok levéltárából merítettek az alkotók. A tulajdonjog ilyetén bizonyítása igencsak szükséges volt, mert a Wittelsbach hercegek maguknak követelték a kincseket, arra hivatkozva, hogy annak idején az Andechsiek birtokai is rájuk szálltak. 1389 vége az ereklyéket már a müncheni hercegi udvarban érte, ahol 1390-ben, óriási érdeklődés mellett első ízben kiállításra kerültek. A siker akkora volt, hogy a három hercegi testvér egyike személyesen járta ki Rómában a pápai búcsúengedélyt az ereklyék évenkénti bemutatásához. A vita végül a 15. század elején ült csak el, a szerzetesek megkapták az ereklyék egy részét. A többi csak évtizedekkel később, a ma is álló kolostor alapítását követően került vissza lelőhelyére (6. ábra). Nemcsak a később már ugyancsak ereklyeként tisztelt misekönyv bejegyzéseivel kapcsolatban beszélhetünk gondosan megtervezett hamisításról - annak lehetősége az egész ereklyekinccsel kapcsolatban felvetődik. A 11-12. századi bizánci, egyiptomi, szicíliai szőttesek, az 1140 körül Svábföldön készült „Nagy Károly-kereszt" az andechsi időkben készültek ugyan, de semmilyen korabeli utalás nincs arra, hogy az Andechsiek bármilyen különleges ereklyéket birtokoltak volna. Effé-