F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KIÁLLÍTÁS - Lővei Pál: A királynét kiállítani nem kell félnetek. Kiállítás az Andechs-Merániakról Andechsben (1993)

Sajnálatos, hogy Bamberg és Magyarország hasonló kapcsolatai a kiállításon említést se kaptak. Ekbert, IV. Henrik, Gertrúd és Hedvig testvére, Bertold 12071218 között kalocsai érsek volt (később aquileiai pátriárka lett), kormányzati tisztségeket, így a horvát bánét majd az erdélyi vajdáét is betöltötte a királyné meggyilkolását megelőző években. Az ő érseksége idején kezdődhetett a második kalocsai székesegyház építése. Egy-két faragvány vagy a templom alaprajza gazdagíthatta volna az Andechsiekről nyert képet. Bamberg Jakon érzékelhető magyarországi művészeti hatásában is lehetett - legalább közvetett módon - része az Árpád-ház és az Andechs-Merániak dinasztikus kapcsolatának. A középkori Németország egyik legjobban tisztelt női szentjével, Szent Erzsébettel kapcsolatosan magyarországi emlékanyag a kiállításon nem szerepelt, ami végül is érthető: kisgyerekkorából nem maradtak fenn tárgyak, későbbi tiszteletének emlékei pedig Németországban is annyira számosak és olyan változatosak, hogy magyarországi kölcsönzéssel sem lehetett volna igazán gazdagítani. Más a helyzet Szent Hedviggel, a rá vonatkozó emlékek többségét Wroclaw, Trzebnica, Varsó gyűjteményei és intézményei kölcsönözték. Az andechsi ereklyekincs 1388. május 26-án került napvilágra. A hagyomány szerint abban a liliomos pántokkal erősített ládában leltek rá, amelyet a kiállításon is bemutattak, de amelynek részletformái illetve a fedelének belső oldalára festett Fájdalmas Krisztus valójában a 14. század végi, a már megtalált ereklyék őrzését célzó készítést valószínűsítik. A leletek között volt három ostya, egyik Krisztus képmását, a másik kettő pedig vérének nyomait hordozta - kettőt még Nagy Szent Gergely pápa, a harmadikat IX. Leó szentelte meg. A láda tartalmához tartoztak az Utolsó Vacsoránál használt térítőnek, Krisztus töviskoronájának és keresztjének, Mária köpenyének és övének darabjai. Előkerült Szent Péter miseruhája, Szent Miklós stólája, Nagy Károly győzelmi keresztje, amelyet angyalok hoztak neki a pogányok elleni küzdelmet segítendő. Egy 11-12. századi bizánci selyemszőttes páros medalionokba foglalt párduc-, griff- és madárábrázolásokkal tunikaszerű ruhadarabhoz tartozott, amelyet a kincslelet 15-16. századi leírásai szerint Gertrúd királyné viselt koronázása alkalmával, majd Szent Erzsébet esküvői ruhatárának volt része (4. ábra). A párját ritkító ereklyekincs eredetiségét egyesek már akkor kétségbe vonhatták, mert az erlingi Szent Vitus-plébániát (ehhez tartozott a hegyi kápolna) 1317 óta birtokló ebersbergi bencés kolostor szerzetesei szükségesnek látták írásos bizonyíték felmutatását. Egy 10. századi, elavult betűtípusa folytán akkortájt már jórészt olvashatatlan misekönyv oldalainak margójára három különböző kéz által kitalál, archaizáló oklevélszövegeket írattak, amelyek különböző korokra történő visszadatálas útján egy szép kerek „történetet" alkottak. A 11. és 12. századra keltezett iratok a német császárok és királyok, a bambergi püspökök és az Andechsiek történelmi neveinek véletlenszerű összekeverése által különböző időpontokban élt személyeket tettek meg kortársaknak, és a Szent Hegy ereklyéihez való zarándoklatok engedélyezéséről, képzeletbeli bencés kolostorok alapításáról és egyéb bizonyító erejű eseményekről szóltak. A legkésőbbi oklevelek Bajor Lajos császár idejéből „származtak", és azt bizonyították, hogy a császár tudott az ereklyékről, és