F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lángi József: A mesztegnyői ferences templom falképei és berendezése

Az oltárképek két csoportra oszthatók, ezek a restaurált és a sérült képek. A restaurált festmények csoportjában a főoltár-, a Szent Erzsébet-, a Szent Antal- és a kóruson látható refektórium kép tartozik. A fent vázolt problémák miatt a képekről el kell távolítani a megöregedett, besárgult lakkréteget és az átfestést. A meghullámosodott képeket újra kell feszíteni, esetleg dublírozásukat is felül kell vizsgálni. Az átfestések eltávolítása után retusálni kell a kipergések és a nedvesség okozta hiányokat. A második csoportba tartozik a Szent Ferenc-oltárkép, a tabernákulumokat díszítő két képecske és a sekrestye nagyméretű képe. A két nagyobb alkotás még őrzi a II. világháborús szilánknyomokat, kisebb-nagyobb lyukak, hasítások formájában. Vásznuk a nyirkos falazattól erősen meggyengült. Mindkettőt dublírozni kell. A csekély mértékű, javítás jellegű átfestés eltávolítása után kiretusálva, eredeti szépségükben jelenhetnek meg. A jelentősen átalakított főoltár esetében a megtalált korhadt, farontó bogaraktól részben felélt eredeti részek alapján lehetőséget látok az eredeti állapot rekonstrukciójára. Csak így alkothat értelmes egysége a festett oltárarchitektúra és a színvonalas asztalosmunkával megalkotott tabernákulum. A restaurálásnak ki kell terjednie a csúnyán átfestett, bronzporozott képkeretekre is. A két mellékoltárhoz tartozó átfestetlen tabernákulum restaurálásával vissza lehetne idézni az eredeti elgondolást, nagyrészt helyreállíthatóvá válna a 18. századi interiure. További kutatásokkal esetleg meg lehet ismerni a stallum pontos formáját és nagyságát, majd ezek után szakemberekre bízni a döntést, hogy az eredeti töredékek alapján elképzelhető-e egy esetleges felújítás. Az áldoztató rács néhány eredeti darabja a lomtárban előkerült. Szintén érdemes lenne fontolóra venni rekonstrukcióját, mert helyreállításával a szentély egységes 18 .századi képét adhatnánk vissza. Megvalósításához komoly segítséget adhat a századunk elején róla készült fotó. A templom jelenlegi berendezéséhez tartozik néhány 19. századi, kevésbé színvonalas szobor, amelyek részben a vincés nővérek tevékenységéhez kapcsolhatóak, részben pedig a háború után az egyházmegye plébániáiról kerültek ide adományként. A mai összképet meghatározó berendezési tárgyak többsége szintén hasonló módon érkezett: közülük a padok, a gyóntatószék és az új áldoztató rács a leghangsúlyosabb, továbbá a fémgyertya tartók adnak más karaktert a főoltárnak. A kevésbé színvonalas szobroknak a teljes helyreállítást követően a kóruson, illetve a sekrestyébe vezető folyosón lehetne helyet biztosítani. Az erősen rovarfertőzött, korhadt gyóntatófülkét talán egy újjal lehetne felváltani, amelyet jó lenne eredeti helyére, a kórus lépcsőfeljárata mellé visszahelyezni, ahogyan ezt a két világháború között készült fotó is mutatja.