F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lővei Pál: A siklósi plébániatemplom szentélye és középkori falképei

mint a páncél és a heraldikai motívumok jellege alapján a sírkő az 1380 körüli évekre keltezhető, és a rajta látható, két kígyót ábrázoló címer alapján

33 Garai (I.) Miklós nádor (11386) síremlékével azonosítható.

34 Lelőkörülményei, a rétegviszonyok eredeti elhelyezésére vonatkozóan nem adnak támpontot, a szentélyben előkerült két, kőből illetve téglából falazott, kirabolt sír egyike fölött is állhatott (a barokk kripta további sírokat elpusztíthatott), de nem lehetetlen, hogy az északi fal keleti végében fentebb leírt, a festett réteg széle által körülrajzolt „emelvény" tetején feküdt (itt sírgödör nem volt). Ebben az esetben esetleg a lábazati zóna már említett, kutyás ábrázolása is összefügghetett a sírépítménnyel (a hűséget jelképező kutya helyenként előfordul sírkőalakok lábánál).

35 A Mária királynő és Erzsébet királyné kíséretében a délvidéki lázadók által lekaszabolt főúr maradványai aligha feküdtek valamikor is alatta, ez lehet a magyarázata a felirat hiányának is, egyébként ugyanis a Garai által nyilvánvalóan még életében elkészíttetett sírkő sorsa és siklósi környezetének látványos feldíszítése az utódok gondoskodását ékesen bizonyítja. A sírkövet talán a család névadó birtokáról, Garáról hozták ide a Siklóst reprezentatív rezidenciájukká átalakító Garai-fiúk, akik a címereikkel gazdagon díszített, egységes program alapján kifestett templomszentélyben családi temetkezőhely létrehozásán fáradozhattak. (Elképzelhető, hogy Garai Jánost 1428-ban ide is temették.) Később II. Miklós megváltoztatta szándékát, és élete vége felé a budai Nagyboldog-asszony-templom északi oldalán új családi sírkápolnát alapított,

36 amelynek első említése 1433 decemberében bekövetkezett halálával illetve temetési helyével kapcsolatban ismert.

37 A siklósi falképek felső rétege a fentiek alapján az 1410-es, legkésőbb az 1420as évekre keltezhető, ami stílusának is megfelel. A teljesen egységes, átgondolt, de elemei nagy részében szokványos ábrázolási program egyetlen munkamenetben készült el, az arcok eltérő stílusjegyei alapján több, nem egyforma tehetségű mester keze által. Az állványzat szintjeinek megfelelően jól felismerhetők voltak a vakolatsávok vízszintes varratai, és a boltozat medaHonjainak keretén belül is meg lehetett helyenként figyelni a keret és a figura külön menetben történt, helyenként talán más kéztől is származó festésére utaló varratot. Mind összességében, mind egyes részletei finomságában a középkori Magyarország területéről ma ismert gótikus falképegyüttesek egyik legkvalitásosabb példája a siklósi. Az ótestamentumi királyoknak, a prófétáknak, az evangélistaszimbólumoknak, a diadalív figuráinak, a Keresztrefeszítés és a Mária koronázása jelenetei épen megmaradt arcainak kifejczésbeli gazdagságára, változatos modellálására, magas művészi színvonalára a Zsigmond-kor korábban ismert magyarországi falképei alapján nem lehetett számítani. Változatos, pontosan szerkesztett, gazdag motívumkincsű és színvilágú az építészeti elemek megfestése is. Megmaradt töredékei, így a felszentelési keresztek, az ülőfülke figurái, valamint a korábbi Keresztrefeszítés ördögalakja és katonai kíséretének részletei azonban igen jó színvonalúnak mutatják a szentély első kifestését is, amelynek elkészültét a 14. század második felére helyezhetjük, alighanem még a Siklósi-család kegyuraságának idejére.