F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lővei Pál: A siklósi plébániatemplom szentélye és középkori falképei

ni: a bíborosi ruhát viselő Jeromos (V. ábra) és Milánó érseke, Ambrus épebb, míg Nagy Szent Gergely pápa és Szent Ágoston csak nyomokban ismerhető fel. Szent Ágoston feje mellett kis kerub lebeg. A mennyei szférára utalóan az egész boltozat háttere kékes, szürkés árnyalatú, a három központi medaliont angyalok és szeráfok tartják párban, az egyházatyák boltsüvegeinek összeérő sarkaiban pedig délebbre a lángsugaras nap és észak felé a hold „arca" tűnik fel. A háttér alapszínére eredetileg csillagokat is festettek, ezek közül egyetlen egynek a nyoma volt felismerhető. A diadalív felőli boltmezők csücskeikben három pár címernek adtak helyet: az északi oldalon a Szent Ágoston melletti elpusztult (kígyós Garai-címer lehetett), a Metterciától északra levőben fehér alapon okker (címertanilag valójában arany), heraldikailag balra néző, ötször tekeredő, vörös lángot fújó kígyó látható (Garai-címer),

16 a déli oldalon Szent Gergely közelében a pajzs fehér alapon csak értelmezhetetlen, sárga színű előrajzot mutat (a falkép rendszerének logikája alapján eredetileg talán ez is Garai-címer lehetett, de a kígyónak most semmilyen részlete nem ismerhető fel); mindhárom pajzs párdarabja, ha töredékesen is, de megvan (Szent Jeromos és Szent Ambrus mellett, illetve Szent Annától délre), ezek fehér (címertanilag ezüst) alapon vörös pólyát mutatnak. A boltozati bordák egyenletes hosszúságú, festett szakaszainak kiosztása független az egyes bordaelemek hosszától és csatlakozási fúgáitól. A vörös, zöld, barna, sárga, szürke, világos barnásszürke szakaszokat az alapszín világosabb és sötétebb árnyalataival, illetve fehérrel festett, sematikus vonaldíszű márványimitáció borítja. Kétféle vonalrendszer fordul elő, az egyiket koncentrikus körök, a másikat ferdén futó, párhuzamos egyenesek alkotják, mindkettőnél félkörös beharapások és sűrű vonalkázás gazdagítja a rendszert.

17 A bordák élét alkotó sávon - sok helyen lepusztult - sablonos mustra díszlik a keleti boltszakaszban. A zöld alapon kis fekete négyzetekből álló, egyszerű minta alól helyenként élénkpiros alapon karéjos fekete körökből álló sorminta tűnik elő; az alsót talán túl élénknek találták, ezért festhették át azonnal. A nyugati boltszakasz bordazatának éle egyszerűbb, egyszínű szürkére festett. A bordák és a falívek mentén a boltsüvegeket keretsáv szegélyezi, benne kerek medalionokban hatágú csillagokkal. A keleti boltszakaszban helyenként megmaradt a csillagok közötti mezőket kitöltő, sablonnal festett, kerek motívumokból álló mustra is. A nyugati boltszakasz keretei egyszerűbbek voltak, sablonos mustra nélkül. A boltozat két zárókövét a bordaindítások fölött nagy, kerek tárcsa alkotja. A nyugatinál ezt később jórészt lefaragták, körvonala azonban a négy borda élén jól megfigyelhető. A keleti zárókő ép felületére a falképek készítésekor stukkóból háromszögpajzs került (a tárcsa szabadon maradt felületét vörös és fehér mezőre osztották), amelyen kék háttér előtt a Garaiak arany színű, koronás, szájában országalmát tartó, tekergő kígyójának körvonalai rajzolódnak ki - a címerábrát eredetileg stukkóból készített dombormű alkotta (VII. ábra). Az eredetileg teljes felületükön kifestett oldalfalak mezőit a boltozati homlokívek mentén az eltérő színárnyalatok fény-árnyék hatása segítségével plaszticitást imitáló keretdísz határolja. Hosszú tükreinek sötét, lilásvörös alapszínét csak helyenként megmaradt, fehérrel festett, könnyed indadísz oldja a keleti boltszakasz-