F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lővei Pál: A siklósi plébániatemplom szentélye és középkori falképei

valamint új, pártasorral lezárt, díszes konzolok falba építésével a szentélyt a 15. század elején ismételten beboltozták (a szentélyzáródás egyik konzoljának alján nagyméretű, minuszkulás „p" betű díszeleg, jelentése nem ismert). A korábbi boltozatnak a maiétól némileg eltérő vonalú homlokívei negatív lenyomatban a falakon előkerültek, egy még a korábbi boltozathoz tartozó és azt alulról szegélyező festés helyenként a mai ívmezők falcsatlakozása alá befutó részleteivel együtt.

8 Ebből az időből származhatnak a szentélyzáródás ablakainak áttört karéjokkal tagolt mérművei is. Az építési korszakok elválását jelzi az építőanyag eltérése is: a templom falait vastag téglák alkotják, a homlokívek hiányainak kitöltéséhez és az újabb (a mai) boltozat süvegeinek kifalazásához jóval vékonyabb, de valamivel szélesebb téglákat használtak.

9 Az átépítés már a Garaiak siklósi birtoklása idején történt, a Siklósiakat ugyanis 1387-ben - hűtlenségük következtében - a király megfosztotta birtokuktól. A család utolsó férfi sarja, Siklósi Péter fia Pál fia Miklós fráter az ágostonos kanonokok összes magyarországi kolostorának tartományfőnöke (provinciális) volt, akit a település új urai, Garai Miklós és János dalmát-horvát-szlavón bánok - a Zsigmond királytól nyert kegyúri joguknál fogva - 1388-ban osserói (Dalmácia) püspökké neveztek ki.

10 A templom déli fala melletti folyosórész - a kerengő északi oldala - vizsgálata már az 1970-es években középkori falképek lepusztult nyomainak, az elpusztult középkori kerengő egykori díszítésének feltárásához vezetett. A templom szentélyében az építészeti helyreállítás befejezetlensége miatt kimaradt kisebb hiányoktól eltekintve mára teljesen restaurált falképek 1985-ben történt előkerülése így nem érte teljesen váratlanul a helyreállításban közreműködőket, a festmények magas művészi színvonala és helyenként kitűnő állapota azonban a meglepetés erejével hatott. A két boltszakaszos, a nyolcszög három oldalával záródó szentély (I., 1. ábra) boltozatán kerek, egy kivételével karéjos tagolású medalionok adnak helyet az ábrázoltaknak (a karéjok száma változó, a kelet felé eső részeken négy, nyugatabbra hat). A boltozat záradékvonalán három képet helyeztek el. Nagyjából az egész boltozat központjában, egy, a többi kerettől gazdagabb, színhatásában is eltérő mandorlában feltehetően az Élet Könyvét magasra emelő Krisztus volt látható ez az egyik leglepusztultabb rész a boltozaton (amely ezen a részen lefelé hajlik), a könyv részlete (egyik felső sarka egy minuszkulás betű töredékével ) és a háttér részben bíbor felülete maradt csak meg. Tőle nyugatra félalakos Mária, karján a gyermek Jézussal, míg a diadalív közelében Szent Anna harmadmagával ábrázolása található. Az utóbbi az egész ikonográfiái program egyedüli helyhez kötött, egyedi eleme. Szent Annát a középkori magyarországi művészetben csak ritkán örökítették meg,

11 itteni szerepeltetése az ágostonos templom tituláris szentjének szólt (ez a templom azonosításának helyességét támasztotta alá). A Mettercia-jeleneten belül Mária és a gyermek Jézus megjelenítése a bizánci Istenanyának az összesimuló arcokkal jellemezhető típusára (glycophilusa) vezethető vissza. A szentélyzáródás három boltsüvegében (2. ábra) az Ótestamentum szereplőinek mellképei fedezhetők fel: középen, egymással szemben a hárfát tartó, középkorúnak ábrázolt, szakállas Dávid király és az isteni bölcsességre utaló feliratot tartó,