F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lángi József - D. Mezey Alice: Beszámoló a türjei volt premontrei prépostsági templomban feltárt Szent László-legenda falképciklusról

Az ezt követő két jelenet (birkózás, kun megölése?) sajnos jelentős mértékben megsérült, mert a 18. századi ablakbővítés, illetve az 1478-ban készült, de ide másodlagosan elhelyezett pasztofórium beépítése miatt a festett vakolat jelentős része megsemmisült. A legutolsó jelenet a pihenés, ahol egy hatalmas fa alatt egymással szemben ül Szent László és a lány. Nagyon furcsa, hogy a fa lombkoronájának nagy része kilóg a kereten kívülre, és Szent László lova is a kereten kívül áll. A falkép datálása nehéz feladat. A kifestés annak ellenére, hogy az első rétegen van, nem az építéssel egyidős. Szent László viselete, fegyverzete a 13. századi lovagokéval rokon, de hazai ábrázolásokon ez a viselet csak Anjou királyaink idejében terjedt el. A freskó festésmódja viszont régiesnek tűnik: kevés színt használ a mester (okker, vörös, fekete, fehér, szürke és barna), nincs ornamentális keretezés, amely a 14. századi falképeken - így a Szent László-legendákon is - mindenütt hangsúlyosan megjelenik. Egyetlen dekoratív felszentelési kereszt díszíti a keretezést. A falképciklus türjei megjelenése a problémakör több vonatkozásában érdemel külön figyelmet, és ezek mindegyike - mai ismereteink szerint még - a kivételek közé utalja. Ma még a nem nagy számú kivétel közé kell sorolnunk, mert szerzetesi közösség templomában, mert a templom déli falán található, de azért is, mert az ország belsejében, a határvidékek őrzésével megbízott népcsoportok lakta területektől viszonylag távol eső helyen fordul elő. Ha azonban azt vesszük tekintetbe, hogy a premontrei kanonokrend mindig lakott helyre telepedett, azzal a céllal, hogy templomai és szerzetesei a kanonizált élet mellett a falvak pasztorációját és plébániai teendőit is elláthassák, az ócsai és a türjei premontrei monostorok egyházában való előfordulása e vonatkozásban már nem tűnik ellentmondásnak. A falképciklus az általánostól eltérően, azért is kerülhetett a templom déli falára, mert a prépostsági épületek az északi oldalon álltak, a szerzetesek innen vonultak stallumaikba, a falu népe feltehetően a déli mellékhajóban foglalt helyet (4. ábra). A tekintetben, hogy nem határőrvidéken fordul elő, árnyaltabb problémafelvetést és magyarázatot igényel. Tűrje esetében a kérdéskör e topográfiai vonatkozásokat érintő részének megválaszolásához közelebb vihet egyrészt az alapító életrajza - IV. Béla királyhoz fűződő szoros kapcsolatai és e kapcsolatnak Dénes halála után is fennmaradt emléke -, másrészt a nemzetség és a prépostság birtoktestének, a birtoktest népcsoportjainak megismerése a falkép keletkezésének időszakában és az azt követő évtizedekben. E nem topográfiai szempontú, azaz az ábrázolás lehetséges előképeit számba vevő kutatás szempontjából nem hagyható figyelmen kívül a magyarországi premontrei rendtartomány anya monostora, Váradhegyfok templomában feltételezett Szent László-legenda ábrázolás sem. A nagy jelentőségű és viszonylag jó állapotban fennmaradt falkép, melynek datálására, művészettörténeti értékelésére és feldolgozására teljes feltárása után kerülhet csak sor, olyan épületben látott napvilágot, mely Lébény, Ják és Zsámbék mellett, méltatlanul azok árnyékában húzódott meg a szakirodalomban.

26 Pedig a