F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lángi József - D. Mezey Alice: Beszámoló a türjei volt premontrei prépostsági templomban feltárt Szent László-legenda falképciklusról

ként jelentkezik az addig nyersen hagyott téglafelületen az a képszalag, melynek jelenleg ismert hossza 775 cm, magassága 173 cm. Egyszerű vörös, okker, fekete vonalazással keretezték, ornamentális díszt nem alkalmazott a festő. A képet al fresco technikával kezdte el, de al secco fejezte be, napi varratai jól láthatók. A talajt okkersárga színű sáv jelöli, míg a hátteret maga a nyers vakolatszín adja. A legenda jelenetei nem oszlanak külön részekre, hanem egy jelenetben ötvözik a Váradról történő elindulás, az üldözés és a csatajelenetet. Váradot soktornyú vár szimbolizálja (II. ábra). A magyar sereg katonái íjjal és lándzsával vannak felfegyverezve, láncvértet viselnek. Fejüket is láncpáncél védi, melyet a fejtetőn domború fémlemezzel erősítettek meg. Sisakjuk nincs. Szent László fehér lován magas kápájú nyeregben ülve, előreszegezett lándzsával vágtat (III—IV. ábra). Testét láncvért fedi, amelyet a 13-14. századi viseletben gyakran ábrázolt bő köpeny, vagy fegyvering (bambusium) takar. E hosszú, kétoldalt derékig nyitott, ujjatlan ruhadarabot nem vállra vetve viselték, hanem belebújtak, mint például a pilisi cisztercita apátságban előkerült 1230-ra keltezett vörösmárvány síremléken látható lovag,

7 vagy a kígyóspusztai csat lovagjai,

8 illetve falképen a kakaslomnici legenda ábrázolás Szent Lászlója visel hasonlót.' A legenda egyedülálló megoldása, hogy Szent László koronával díszített csöbörsisakot visel, fejét pedig nem övezi dicsfény. Az eddig megismert legendaábrázolásokon Szent László mindig koronát vagy nyitott sisakot visel, tehát arca mindig látható. Türjén viszont az arcot eltakarja a sisak. Ilyen jellegű korai, nyugati típusú, csöbörsisakos lovagábrázolás csak néhány 13. századi pecsétről ismert a magyar emlékanyagban. Ilyen például Benedek bán alországbíró 1221-es

10 és a Gutkeled nembéli László somogyi ispán 1236-os pecsétje.

11 E sisaktípus nagymérvű elterjedése hazai ábrázolásokon Anjou királyaink uralkodása idejére tehető. Festett emlékek: a Képes Krónika miniatúráin Károly Róbert csatáinak ábrázolásánál.

12 Pecsétek: István herceg 1351-es

13 és Opuliai László pecsétjén.

14 Ötvösművek: Szent Simeon ereklyetartója Zárában 1377-1380,

15 aacheni AnjouLengyel címer,

16 muraszemenyei bronzkorong 14. század.

17 Anjou építkezések faragványain: Győr Püspökvár,

18 Székesfehérvár Anjou sírkápolnája.

19 Síremlékeken: Bebek György 1399-es tarnagörgői

20 és Garay Miklós 1380 körül készült siklósi síremlékén.

21 Templomok zárókövein: Ogács rk. templom 1350 körül,

22 Keszthely ferences templom 1385 után.

23 A kun barna lovon, lovagi nyeregben ül (III—IV. ábra). Csúcsos kun süveget és kaftánszerű ruhát visel, övén hatalmas fekete tegez lóg. Az ábrázolások többségével megegyezően bal kezével feszíti meg az íj húrját. Az elrabolt lány aránytalanul kicsi, haja kibomlott, fejét diadém díszíti, vörös ruhát visel. A legendaábrázolások többségén a lány az íjat fogja, míg Türjén mindkét kezével a kunba kapaszkodik. Ilyen ábrázolás csak Bántornyáról ismert.

24 A leányrabló kun előtt még két, jobb kézzel íjat feszítő kun lovas látható. A következő jelenettől egy szépen festett fa választja el az első jelenetcsoportot. Ebben a kun lerántását láthatjuk (V. ábra), amelyet csak Bántomyán és Zsegrán ábrázoltak.

25 Jól látszik a lováról fejjel előre zuhanó kun és az előrebukó lány. Mögöttük feltűnik Szent László, lándzsája a kun felé irányul.