F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - László Csaba: Adalékok Pannonhalma középkori történetéhez

lönbséget a templom déli falának vastagságában oldotta fel a Porta Speciosa eredeti lépcsőzete.

20 A templom déli falát a 15. század végéig az 1137-ben épített fal alkotta. A külső támpillérekkel tagolt falból lépett ki - 50 cm-rel - a falsík elé a díszkapu előépítménye. A Porta Speciosa kávájának rézsűjét alkotó vörösmárvány lapburkolat, a mai helyzettől eltérően, törés nélkül jött ki az előépítmény falsíkjáig. A szélső oszlopok mellett még egy tagozat ívelte át a bélletet. A tagozat kivételére, a kávák burkolatának átalakítására a késő gótikus kerengő felépülésekor került sor. A legjelentősebb felújítást 1700-ban végezték, midőn kicserélték az oszlopokat, lábazatukat és fejezetüket egyaránt, valamint új márványkonzolokra helyezték az ívmező márványlapját.

21 A 12. századi járószint a folyosón a mai szerzetesi kórusszinthez képest + 3233 cm magasan volt (7. ábra). Ekkor a támpillér alapozása 17-18 cm-t mélyült csupán a járószint alá. A 13. századi kerengő felépültekor 60 cm-t mélyítettek a sziklába. A 14. század végén, a 15. század elején a folyosó templom felőli északi falára falképeket festettek, eltüntetve ezzel egy korábbi díszítő kifestést. Az új kép az ún. Volto Santo ábrázolás (II. ábra).

22 A kereszt előtt álló, ékköves ruhában ábrázolt Krisztus egyik lábán díszes saru, míg jobb lába, alatta kehellyel - az ábrázolás ikonográfiájának megfelelően - mezítelen (III. ábra). A kép alatt két sorban minuszkulás, ma még fel nem oldott felirat van. A kép alatt nagyméretű - közel 10 négyzetméteres - falképfelületén számtalan „nie fuit..." bekarcolás jelzi, hogy egy szerzetesi közösség által tisztelt ábrázolás sem volt védve némi világi hívságra való hajlamtól. A bekarcolásokat gondosan áthúzták, egy kivételével. Ezen bekarcolás csupán egy évszám: 1479 (IV. ábra). A késő gótikus kerengő felépültének befejeztet az északkeleti sarokban látható bevésett évszám: 1486 jelzi. A most felfedezett falképen lévő másik évszám a Mátyás-kori építkezések kezdetének legkorábbi időpontját adja. A falkép ugyanis egy 50 cm vastag, a kerengőfolyosó felépültével egyidős köpenyezés mögül került elő (V. ábra). A köpenyezéssel egyenlítették ki a templom déli falsíkjának a 12. századi támpillérek adta tagolását, tüntették el a Porta Speciosa kiugró kapuépítményét. A Volto Santo ábrázolástól nyugatra egy másik falkép maradványai kerültek elő. A baldachin alatt álló alak ruháját patronos festés díszítette (VI., 23. ábra).

23 A 15. század végi építkezés nem csupán a monostor kerengőjében hozott változást. A templom északi oldalához akkor építették a késő gótikus Szent Benedekkápolnát és vele egyidőben a ma is használatos sekrestyét (22., 24-25., 28. ábra). A sekrestye építésekor falazták el a 13. századi északi kaput, a Király-kapu névvel illetett díszes kapuzatot (26-27: ábra).

24 A kapu jelentőségét fokozza, hogy a Mátyás-kori elfalazás óta gyakorlatilag senki nem bántotta, „restaurálta". A bélletes kapuzat a déli díszkapunál kisebb, szerkezetében is eltér tőle. Míg ott a rézsűs kávákat burkoló márványlapok előtt állnak párosával az oszlopok, mintegy függetlenül a falszerkezettől, addig itt a lépcsőzetes kávákkal együtt faragott faloszlopok adják a belső oszlopsort (VII. ábra). A három-három 11 cm átmérőjű külső oszlopot vélhetően vörösmárványból faragták. Az oszlopokat a kapu befalazásakor kiszedték, megrongálva ezáltal a konzolokkal alátámasztott lábazati gyűrűket. Az oszlopok felett átívelő tagozatok félköríves lezárást alkotnak. A bimbós fejezeteket, az eredeti konzolokon ülő vörösmárvány timpanonlemezt, a béllet féloszlopait ma